2014. június 17., kedd

Valami új


Korábban már készítettünk pólókat, ám ott nem volt többről szó, mint néhány mintáról, amelyet Butolay barátunk segítségével el is készítettünk. Ő már akkor is pedzegette, hogy komolyabbat kellene csinálni, mert az igény megvan rá. Csak időnk és energiánk nem volt foglalkozni vele. Ám eljött annak az ideje, hogy most belecsapjunk a lecsóba és megalapítsuk a Rusty's márkát. Egyelőre még csak egy facebook oldal létezik, de dolgozunk a webshopon és a kollekción. Hamarosan jön, addig kövessetek minket!

Egy nagyon népszerűtlen vélemény

Jómagam nem vagyok nagy futball-rajongó, habár amíg kint laktunk Spanyolországban nyomon követtem az ottani bajnokságot, ma már csak felületesen tudom, hogy ki melyik csapatban játszik. Ellenben a világversenyeket szeretem nézni a jó hangulat miatt. A napokban, a foci VB indulásával együtt elárasztották az internetet a szebbnél szebb képek, amelyeken okosabbnál okosabb gondolatok hirdetik a labdarúgás értelmetlenségét, szemben az autósporttal. Addig nincs is probléma, amíg valaki ezt poén szintjén elsüti, de amikor már szinte hitvallássá válik, akkor talán már komoly a gond. Ugyanis ezek az emberek nem gondolkodnak, nem néznek a dolgok mögé, csak okoskodnak...


Tény, hogy a focisták sokat keresnek, sokkal többet, mint azok az emberek, akik sokkal keményebben dolgoznak. Tény, hogy sok olyan sportolónál is többet keresnek (ez főleg itthon igaz), akik sokkal nagyobb eredményeket érnek el, sokkal nagyobb munkával. De erről talán nem ők tehetnek, hiszen ők csak tehetségesek egy olyan sportban, amit a legtöbben szeretnek. Sok embernek okoznak örömet a világon, borzalmasan nagy üzlet az, ami körülöttük forog, aligha az ő hibájuk, ezért kár lenne utálni őket. Ugyanúgy, ahogy a hollywoodi színészeket, a topmodelleket sem utáljuk, holott ők is csilliárdokat keresnek viszonylag könnyű munkával. Kétlem, hogy az ő hibájuk lenne, hogy a tűzoltók fizetése siralmasan alacsony, a probléma máshol gyökerezik, de ez megint más lapra tartozik.


Mindemellett a foci egy olyan sport, ami reményt ad, bárhol játszható és közösséget teremt. Nem kell hozzá semmi, csak egy labda szerű tárgy, és négy kabát/vizesflakon/tégla, ami kapuként szolgál. A világ minden pontján elérhető, teljesen függetlenül az említett terület gazdasági helyzetétől. A foci lehetőséget ad arra, hogy nem túl szerencsés helyre született gyerekek reményt kapjanak egy jobb életre, hogy kitörjenek a nyomorból, és egy labda ügyes terelgetésének köszönhetően kinyíljon előttük a világ, s hogy mikor már befutottak, komoly anyagi támogatást nyújtva ők maguk is segítsék a hasonló sorsú gyerekeket. 

De ha nem is megyünk ilyen messzire, elég csak megnézni a sportpályákat, ahol barátok rúgják a bőrt. Nem tespednek a tévé előtt valami zseniális brazil sorozat, vagy akár a facebook előtt. Persze játék közben minden bizonnyal elküldik egymást a picsába, de utána a sörözés közben már csak vigyorognak az eseten.


Ellenben az autósport? Zseniális dolog, még az elmúlt évek környezettudatos tendenciáinak borzalmai ellenére is. Ordító motorok, csikorgó kerekek, lángoló kipufogók, gumifüst, minden olyan együtt, ami külön-külön is elég ahhoz, hogy furcsa bizsergés fusson végig a gerincünkön. Aligha van férfiember, akit ne hozna lázba valamelyik szakág, de csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy valóban a versenyautó volánja mögé üljenek. Ugyanis amíg a bőrt rúgni bármelyik sulibajnokságban lehet, addig a motorsport világába bekerüléshez nem csak tehetség, hanem sok-sok pénz kell. Először elindulni valami kisebb bajnokságban (drift, rally, pályaverseny, tök mindegy), saját autóval, saját pénzből, szponzorok nélkül, lehetőleg nyerni valamit, hogy komolyabb osztályban lehessen folytatni, ám ekkor már minimális támogatói háttérrel. Ha nagy szerencsénk van, akkor egy országos bajnokságig el lehet jutni, de hol van a nemzetközi mezőny? 

Na ahhoz nem kell más, csak pénz pénz és pénz. Ezzel nincs semmi gond, de néhány igazán kirívó eseten kívül (Michelisz Norbi, pl.) nem nagyon látunk példát arra, hogy egy tehetség pénz nélkül a nemzetközi mezőny közelébe jutna. Holott ki tudja, lehet minden nap elmegyünk az utcán egy potenciális F1, WRC világbajnok mellett. 

De a lényeg nem is ezen van. Mindössze annyi, hogy attól, hogy valaki autós ember, úgy érzi, hogy az autósport a világ közepe, még nem kell fasznak lenni. Attól, hogy nekem a lekváros palacsinta a kedvencem, nem köpködöm azt, aki a paprikás krumplit szereti, és ő sem fogja az én anyámat szidni. Másrészt már iiiiiszonyatosan unalmas a 8525. kép a 2x45 percről és a 22 hülyéről a pályán, szóval legyetek szívesek abbahagyni...

2014. június 16., hétfő

Helyzetjelentés a semmiről

Nem azért nem jelentkezünk mostanában újdonságokkal, mert lusták vagyunk billentyűzetet ragadni, sokkal inkább azért, mert nem igazán történik semmi érdemleges. Mint azt ahogy a legutóbb is elmondtam, hosszas agyalás után úgy döntöttem, hogy nem szedem szét még a Bogarat, hanem szarok az esztétikai hibákra és inkább használom... Ugyan kitűztem a Velodromot (július 19) mint határidőt a befejezésre, ám ez most nem igazán fog sikerülni. Beszéltem Merki Pistával, aki örömmel várja az 1.2-es motort egy teljes restaurálásra, ám ez nem kevés idő, augusztus végét, szeptember elejét mondta nekem bő három héttel ez előtt. Semmi gond, egyszer legyen kész teljesen, mindegy mikor.

Időközben eljutottam odáig, hogy kivegyem a motort, ami várja, hogy - remélhetőleg a napokban - felvegye valami kamion-féle és elvigye Nyíregyházára. Nem kis rutint sikerült már a műveletben szereznem (sajnos), hiszen a szerszámok kipakolásától számolva 20 percen belül a motor a földön feküdt, mellette a kerékre engedett autóval. 

És mi lesz, ha elkészül? Először a műszaki vizsga szigorú szabályainak kell megfeleljen az autó, amihez valószínűleg még egy fékfelújítás és egy futómű visszacsere fog szükségeltetni. Ha pedig már úgyis ki kell emelni, akkor egy ideiglenes stílusváltáson esik át. Hiszen ősszel, ha minden szépen összeáll, tervezünk egy kisebb túrát egy olyan helyre, amit nem lehet a jelenlegi hasmagassággal elérni. Ha pedig már magas, akkor legyen stílusosan magas, egy korabeli rallyautó dekorációját kapja majd meg. Persze jövő tavasszal visszakerül a megfelelő magasságba, sőt! Van is egy ötletem, hogy miként lehetne még egy kicsit lentebb tenni a jelenleginél...


2014. június 15., vasárnap

Hol vagy világszínvonal? - avagy Devil 12

Az idei Devil Tuning Találkozó felhozatalát és a kilátogató autótulajdonosok ízlésvilágát, minőségérzetét mi sem mutatja be jobban, mint az, hogy a Bogár híján, anyukám Peugeot 206-osával látogattam ki, és amikor indulni készültem, egy figura kiugrott elém és megállított, hogy lefotózhassa. Nem mondom, most kapott egy teli polírt az autó, valamint nyáron egy nem gyári felnigarnitúrán gurul (ötküllős, 14-es Enzo, aminek mindössze az a célja, hogy külön felnin legyen a nyári és a téli gumi), de nem mondanám, hogy az a jármű, amelyet egy tuning találkozón észre kellene venni.


De hát a gyári magas, rózsaszín felnis Suzuki, a rozsdás motorháztetős BMW és a matrica tuninggal rácsingosított Civicek tulajdonosai körében az 1.1-es francia városi huttyogó ezek szerint nagy szám... És ez baj. És ez főként ízlésbeli probléma, amin úgy tűnik, hogy az elmúlt évek javuló tendenciája sem volt képes javítani. Még mindig inkább költenek pénzt morcosított motorháztetőre, karbonfóliára és lambo-ajtóra, mint mondjuk egy drága felnire és a 4 centis ültetést eredményező vágott rugó helyett egy értelmes futóműre. Persze jön a kifogás, hogy a pénz... Amit teljes mértékben el is fogadnék, ha nem költenék el ugyanazt az összeget (vagy akár sokkal többet is) a különböző idejemúlt, de semmiképp sem szép megoldásra.


Ahogy a magazin jelenlegi számában, az AMTS beszámolójában megemlítettem, a hazai autóépítés kezdi felvenni a ritmust a nemzetközi szinttel, ám a helyzet az, hogy egyelőre ez csak egy válogatott keresztmetre vonatkozik. És nem is feltétlen azzal van a baj, aki a mai napig használja a mára elavult stílusban épített autóját (hiszen az ő szemében minden bizonnyal még szépnek számít a saját alkotás), hanem azokkal, akik a világot szemellenzővel bámulva, az egyediség jegyében 2014-ben még mindig beépítik a bőrbe csavart monitort a műszerfalba, valamint a kék ledvilágítást az ülések alá.


Persze azt is rengetegszer megkaptuk már, hogy egy találkozón csak a magazinban már megismert autókat fotózzuk újra, de ezen az eseményen többnyire ezek jelentették a felüdülést két érthetetlen spolier között.


El kellene felejteni azt, hogy menő autót csak milliókból lehet építeni (ahogy azt már számtalanszor bemutattuk), és persze azt is, hogy egy komolyabb ültetéssel nem lehet közlekedni. Hiszen 2014 van, ma az autótuning egyértelműen ez az irány, márkától függetlenül, ezt végre el kellene fogadni. Nézzétek csak meg az alábbi videót, majd számoljátok ki, hogy hány fényévnyire vagyunk ettől. (vagy csak 2 hétre? Hisz nemoká jön a Stancefest...)


Egyszóval, hajrá emberek, építsetek rendes autókat, mert csak elhatározás kérdése, és a tietekre is csöpög majd a nép...
Mindemellett a Devilre, mint rendezvényre nem lehetett panaszunk, minden bizonnyal minden kilátogató megkapta azt az élményt, amit keresett. Legyen ez a haverokkal sörözés, a hangnyomásverseny vagy akár a vigyorgó gyerekek fotózása a körhintán.

2014. június 9., hétfő

Corvair


Biztosan vannak a földön sokkal szebb tárgyak, mindenesetre nem sok... Srácok! Itthon is vannak kopott autók, amelyekre csak egy ültetés kell és egy garnitúra szép felni. Ne fényezésen gondolkozzatok, őrizzétek a patinát!