2013. július 4., csütörtök

Végül csak menni fog?



Pénteken még reménykedve vártam a hétfőt, amikor végre elvihetem a motort szerelőhöz - amiről azóta kiderült, hogy nem Jawa, hanem ČZ, hiszen a hatvanas évek elején különvált a két gyár, és onnantól ČZ-175 néven futottak. Mindig is tudtam, hogy valami fekete mágia lengi körül ezt a Czetka dolgot, de egészen addig csak sejtettem, amíg kedves olvasónk, Tyerjánszki Tamás fel nem világosított. Ám mivel a nagypapámé 1962-es volt, amit még a ČZ-Jawa koprodukcióban készítettek, ezért az egész család Jawázza ezt a motort is, így - ha helytelen is - sanszos, hogy én sem fogok tudni átszokni. Nézzétek el nekem.

Szóval hétfőn kellett volna vinnem szerelőhöz. Ez már sokadik szerelő, akihez nem jutott el a motor, és a sokadik hétfő. Hívtam az embert, erre közölte, hogy nem ér rá, mert izé... Na mondom fasza, így hogy a francba lesz nekem működő motorom szombatra? Kivételesen nem is a szokásos bambaságom miatt alakult úgy a dolog, hogy viszonylag az utolsó pillanatra lett halasztva, most tényleg a szakemberek tologatták az időpontot. Nem tehettem mást, SOS kellett valaki, így a néphez fordultam egy facebook bejegyzés formájában. Jöttek sorban az ajánlások, melyek közül egyet fel is hívtam. A srác szintén készült a Velodromra, nem túl sok ideje volt, de mondta, hogy kedden vigyem át, megnézi. Este azonban jött a hidegzuhany: nincs mivel elvigyem a motort a város másik végére, mert az állandó szállítóeszköz tele van pakolva higiéniai termékekkel. 15 kilométeren át pedig - talán érthető okokból - nem akartam tolni.

Ekkor jött az újabb ajánlás, kiderült, hogy egyik kedves ismerősöm, Nagy Zoli, szabadidejében motorokat szerel. Ugyan leginkább Simsonokban van otthon, de ez se lehet sokkal másabb, vigyem át és megnézi. Ráadásul itt lakik pár utcányira tőlünk. Nagyszerű! Amint szólt, hogy otthon van, már toltam is ki a Jawát a garázsból, és elindultunk.

Elmondtam, hogy mi a baja, aztán otthagytam. Pláne mostanában nagyon ritka, hogy csak úgy leteszem valakinél a járművet (főleg ugye a Bogarat), hogy majd megcsinálja, én meg értemegyek. Szeretek ott lenni, hogy lássam, hogy mit hogyan is kell, érdekel miként áll össze az a valami, ami transzportálja a seggem egyik pontból a másikba. De most nem, most Zoli gondjaira bíztam, és hazasétáltam.

Este már szólt is, hogy összerakta, veszi a sebességet. Ó - mondom - ez ám haladás! Ám még nem mehettem érte, hiszen az elszakított kuplungbovdennel aligha lehetett volna mozgóképessé tenni. Kellett egy másik, de a 175-höz kapható alkatrészek listája igen rövid, míg azért a 250-eshez és a 350-eshez akad a polcokon cucc. A Vaterán találtam, de az az opció kilőve, hiszen ennyi idő alatt nem lehet lebonyolítani az adásvételt. Bementem hát az egyik régi motorokkal foglalkozó debreceni üzletbe, ahol be is bizonyosodott a sejtésem: nincs bovden, csak 350-eshez, és abból is csak egy. Nem baj, egy próbát megér, kőkemény 400 forintba nem halok bele. Vettem még váltóolajat is, hisz a mester azt is kért. Majd miután bedobtam hozzá a szajrét, várakozva jöttem haza, várva az esti hívást, hogy mehetek a Jawáért. 


Hívás nem jött, csak egy üzenet, miszerint megvan az igazi hiba, szaladjak át, ha ráérek. Negyedóra múlva már ott álltam a motor mellett, Zoli pedig a levett fedél mellett mutatta, hogy a kuplung kinyomószerkezetének állítócsavarja ferdén van betekerve a helyére. Ami sajnos azt jelentette, hogy a menetet tönkretette, nem lehet állítani, nem lehet kinyomni a kuplungot. Ráadásul az állítócsavar - ami nem egy ilyen sima valami - vége is letört. Fasza. Szereznem kellett volna egy másikat, de ilyet aztán tényleg honnan?

Vaterán van, de Szegeden, nem jó. Néhány telefon ismerős motorosoknak, semmi. Mi legyen? Este volt, többet akkor nem tehettem. Ma reggel nyakamba vettem a várost, felkerestem az egyik ismert Simson szervízt, hátha ott van. Persze, hogy a szerelő most ment el nyaralni, és majd csak hétfőn lesz otthon... Kicsit kibuktam, de úgy voltam vele, hogy akkor nem számít, megpróbálom a jelenlegi kinyomószerkezetet rendberakni, azaz megjavíttatni a menetet. Elmentem egy közeli esztergályoshoz, aki ugyan nem mondta biztosra, hogy sikerülni fog, a végén sikerült megoldja. A csavar bement a helyére, picit ugyan nehezebben, de gond nélkül be lehetett hajtani. Kaptam tőle csapágygolyót a csavar letört része helyére, szerinte úgy is működni fog a dolog. Nagyszerű, végül mégis csak egyben lesz a motor?

A biztonság kedvéért azért még beszaladtam a motoros boltba, hátha találok olyan csavart, amivel nem kell mókolni. Kaptam is egyet, ám ennek a feje különbözött az enyémétől. Mivel olyan óriási összeg volt ez is, nem gondolkodtam, elhoztam, talán jó lesz. Még mellécsaptam egy zsírúj benzincsap tömítést, hogy még véletlenül se fossa a drága jó üzemanyagot, aztán ezt a kis pakkot is bedobtam Zolinak. Kiagyaltuk, hogy melyik csavar és hogyan kerüljön bele, aztán ismét magára hagytam, hogy befejezze a nagy művet, és a Jawa 26 év állás után, nagyobb változtatások nélkül ismét megtegye az első métereket, önerőből. Most tűkön ülök, és várom Zoli hívását, hogy indulhassak érte...

1 megjegyzés:

  1. https://fbcdn-sphotos-f-a.akamaihd.net/hphotos-ak-prn2/q71/1075708_181381892039116_983753784_n.jpg

    VálaszTörlés