2013. június 28., péntek

Villanyborotvával a pályán

Javában zajlott a Totalcar pályanapja a Hungaroringen, mi pedig a mogyoródi Pipa csárdában ültünk, éppen könnyed, zsírban gazdag, atomcsípős ebédünket fogyasztottuk, amikor megcsörrent Brigi telefonja. - Ki a jó Mari néni zaklat éppen, amikor a sült csülökkel harcolunk – mormolta Gyurew két falat között, miközben Brigi előhalászta a mobilt és válaszolt a hívásra. Majd néhány pillanat csönd után felderült az arca. Akkor már sejtettük, hogy mi vár ránk...

Az egész történet annak a bizonyos szombati napnak a reggelén kezdődött, mikor hajnalban sovány koca vágtában hagytuk el a csirkeól szerető ölelését, hogy időben kiérjünk a Ringre és lefotózzuk a Hangyászt. Aztán ugye másképp alakultak a dolgok.

Ültünk a depóban és míg a résztvevők az utolsó simításokat végezték hol az utcai autóikon, hol a versenytechnikán, békésen szemléltük a garázsokat, ahol a kiállítók – a Honda, a Mercedes, vagy éppen a Nissan – hatalmas zászlókkal vették körül a szalonból kigurított csillogó új kocsikat.


Ha már ott voltunk és éppen semmi dolgunk sem volt, gondoltam vetek egy közelebbi pillantást is a Nissan GT-R-re. Alig töltöttem két percet a hófehér kasztni mellett, amikor a semmiből elém perdült egy jókedélyű srác és azzal talált meg, hogy szeretnék-e próbakört a pályán. Hülye kérdés, hát már hogy a viharba ne akarnék. „Kit kell megölnöm hozzá?” – kérdeztem vissza. Meglepő módon senkit, csak egy regisztrációs lapot kellett kitölteni, ők pedig majd jól kisorsolják a győztest. No, mondom, erre akkor benevezünk. S, ha már ott volt velem Brigi is, őt sem kellett sokat győzködni, hogy feliratkozzon.

Kicsit úgy voltunk vele, hogy úgyis van itt rajtunk kívül még egy pár ezer ember, miért éppen minket húzna ki valakinek a keze abból a bizonyos kalapból. Így aztán nem kicsit lepődtünk meg két falat csülök között, amikor a telefonvonal másik végéről azt az információt kaptuk, hogy van 10 percünk visszaérni a boxba, mert mehetünk egy kört a Hungaroringen. Hoppá!!!

Aznapi második vágtánkat követően nem sokkal később már ott toporogtunk a Nissan garázsa mellett, ahol rámutattak az kocsira, amivel majd élmény autózhatunk. Nem, nem a reggeli GT-R-ről volt szó, hanem egy teljesen elektromos Leafről, amit egy komoly köteg kábellel éppen a 220-hoz csatlakoztatva töltöttek. De most komolyan, ki nem szarja le, hogy egy kerti traktorral, vagy egy rollerrel fog körözni? A lényeg, hogy felmehetünk a pályára, és kipróbálhatjuk, milyen érzés megtenni egyet Magyarország legismertebb 4381 méteres karikájából. Hát kurva jó!


Elektromos autónál senki se várjon motorhangot (még a fűnyíróm is komolyabb zajt csap, mint a Leaf), sőt a fokozatnélküli, automata váltónak köszönhetően leginkább egy zárt karosszériás gokarthoz tudnám leginkább hasonlítani a gépet, de ettől eltekintve, mikor a gázra léptem, még én is meglepődtem, hogy milyen dinamikusan gyorsult. Nyilván nem kell sportautókat megszégyenítő nyomatékot várni, de egy kerekeken guruló villanyborotvától nem ezt vártam volna. Ha nyomtam neki, repesztett... nem is rosszul. A kanyar előtt pedig alig kellett rálépni a fékre, hogy megfelelő tempóra visszalassuljunk, és ne zuhanjunk le az aszfaltról. De a legmeglepőbb a futómű volt. A Leaf olyan szinten tapadt, hogy tényleg nagyon komolyan kellett ütnöm ahhoz, hogy a fordulóknál elkezdjen egy kicsit csikorogni a gumi.

Nem mondom, hogy nem mentem volna szívesebben a GT-R-rel, de bakker, ez a kis villanyrezsó úgy ment a Hungaroringen, mint a mérgezett egér. És ilyenkor merül fel az emberben, hogy mekkora élmény lehet egy igazán komoly technikát körbekergetni a pályán. Remélhetőleg a következő pályanapon erre a kérdésre is választ kapunk majd, de kezdésnek a Leaf is tökéletes volt. Így legalább már elmondhatjuk magunkról, hogy kipróbáltuk a Hungaroringet és bitang jó volt.

Binci természetesen jött a nyafizással, hogy ez nem is kocsi, mert milyen dolog, hogy semmi hangja sincs. És amúgy is, ami nem éget benzint azt nem is autó. Olyan ez, mint a sör. Mert, ha a sör egy igazi autó, akkor a Leaf pontosan egyenlő az alkoholmentes, citromos sörrel, ami gyakorlatilag szénsavas limonádé, hiszen az égegyadta világon semmi köze sincs a komlóból és malátából főzött italhoz.

Ebben még van is valami. De amúgy meg kit érdekel, hogy mivel megy körbe, ha egyszer ajándékba kap egy élmény autózást a Ringen. Nyilván ő egy Stratosra (pályára csakazNSX! - Binci) voksolt volna, de a Nissan vezetői egyelőre még nem tervezik a gyár modellpalettájának ilyen irányú bővítését. Szóval neki még várnia kell.


Minden esetre azt elismerte, hogy a Leafnek szép a kipufogója. Én meg még meg is néztem, hogy miről beszél. Aztán a délután további részében próbáltam elkerülni a visítva röhögő Bincit, mert ugye miért is lenne egy elektromos autónak kipufogója, amin keresztül el tudja pöfögni a pontosan nulla égésterméket a légkörbe. Ezt biz' benéztem :)

De a Leaffel tényleg élmény volt a körözés. Legalábbis nekem. Jó, jó, nem régi, se nem éget benzint és még hangja sincs – kövezzetek meg –, de élményre kiváló volt. Aztán majd az augusztusi pályanap után kiderül, hogy egy benzines kocsival milyen érzés veretni a Ringen.

Azt pedig meghagyom Briginek, hogy elmesélje, milyen volt egy nő szemén keresztül megtenni egy kört a pályán egy számára teljesen ismeretlen technikával, hiszen neki korábban még csak diesel kocsikkal volt dolga. Arról nem is beszélve, hogy ekkor találkozott először automata váltóval. S mindezt rögtön egy versenypályán.

Elöljáróban talán csak annyit, hogy nem egyszerű, de szerintem kiválóan boldogult a feladattal, hiszen mindannyian életben vagyunk, hogy elmesélhessük az élményeinket és a Leaf is egy darabban került vissza a Nissan garászába. Lehet, hogy ott lapul egy Räikkönen a csajban?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése