Javában zajlott a Totalcar pályanapja
a Hungaroringen, mi pedig a mogyoródi Pipa csárdában ültünk,
éppen könnyed, zsírban gazdag, atomcsípős ebédünket
fogyasztottuk, amikor megcsörrent Brigi telefonja. - Ki a jó Mari
néni zaklat éppen, amikor a sült csülökkel harcolunk –
mormolta Gyurew két falat között, miközben Brigi előhalászta a
mobilt és válaszolt a hívásra. Majd néhány pillanat csönd után
felderült az arca. Akkor már sejtettük, hogy mi vár ránk...
Az egész történet annak a bizonyos
szombati napnak a reggelén kezdődött, mikor hajnalban sovány koca
vágtában hagytuk el a csirkeól szerető ölelését, hogy időben
kiérjünk a Ringre és lefotózzuk a Hangyászt. Aztán ugye másképp
alakultak a dolgok.
Ültünk a depóban és míg a
résztvevők az utolsó simításokat végezték hol az utcai
autóikon, hol a versenytechnikán, békésen szemléltük a
garázsokat, ahol a kiállítók – a Honda, a Mercedes, vagy éppen
a Nissan – hatalmas zászlókkal vették körül a szalonból
kigurított csillogó új kocsikat.
Ha már ott voltunk és éppen semmi
dolgunk sem volt, gondoltam vetek egy közelebbi pillantást is a
Nissan GT-R-re. Alig töltöttem két percet a hófehér kasztni
mellett, amikor a semmiből elém perdült egy jókedélyű srác és
azzal talált meg, hogy szeretnék-e próbakört a pályán. Hülye
kérdés, hát már hogy a viharba ne akarnék. „Kit kell megölnöm
hozzá?” – kérdeztem vissza. Meglepő módon senkit, csak egy
regisztrációs lapot kellett kitölteni, ők pedig majd jól
kisorsolják a győztest. No, mondom, erre akkor benevezünk. S, ha
már ott volt velem Brigi is, őt sem kellett sokat győzködni, hogy
feliratkozzon.
Kicsit úgy voltunk vele, hogy úgyis
van itt rajtunk kívül még egy pár ezer ember, miért éppen
minket húzna ki valakinek a keze abból a bizonyos kalapból. Így
aztán nem kicsit lepődtünk meg két falat csülök között,
amikor a telefonvonal másik végéről azt az információt kaptuk,
hogy van 10 percünk visszaérni a boxba, mert mehetünk egy kört a
Hungaroringen. Hoppá!!!
Aznapi második vágtánkat követően
nem sokkal később már ott toporogtunk a Nissan garázsa mellett,
ahol rámutattak az kocsira, amivel majd élmény autózhatunk. Nem,
nem a reggeli GT-R-ről volt szó, hanem egy teljesen elektromos
Leafről, amit egy komoly köteg kábellel éppen a 220-hoz
csatlakoztatva töltöttek. De most komolyan, ki nem szarja le, hogy
egy kerti traktorral, vagy egy rollerrel fog körözni? A lényeg,
hogy felmehetünk a pályára, és kipróbálhatjuk, milyen érzés
megtenni egyet Magyarország legismertebb 4381 méteres karikájából.
Hát kurva jó!
Elektromos autónál senki se várjon
motorhangot (még a fűnyíróm is komolyabb zajt csap, mint a Leaf),
sőt a fokozatnélküli, automata váltónak köszönhetően
leginkább egy zárt karosszériás gokarthoz tudnám leginkább
hasonlítani a gépet, de ettől eltekintve, mikor a gázra léptem,
még én is meglepődtem, hogy milyen dinamikusan gyorsult. Nyilván
nem kell sportautókat megszégyenítő nyomatékot várni, de egy
kerekeken guruló villanyborotvától nem ezt vártam volna. Ha
nyomtam neki, repesztett... nem is rosszul. A kanyar előtt pedig
alig kellett rálépni a fékre, hogy megfelelő tempóra
visszalassuljunk, és ne zuhanjunk le az aszfaltról. De a
legmeglepőbb a futómű volt. A Leaf olyan szinten tapadt, hogy
tényleg nagyon komolyan kellett ütnöm ahhoz, hogy a fordulóknál
elkezdjen egy kicsit csikorogni a gumi.
Nem mondom, hogy nem mentem volna
szívesebben a GT-R-rel, de bakker, ez a kis villanyrezsó úgy ment a
Hungaroringen, mint a mérgezett egér. És ilyenkor merül fel az
emberben, hogy mekkora élmény lehet egy igazán komoly technikát
körbekergetni a pályán. Remélhetőleg a következő pályanapon
erre a kérdésre is választ kapunk majd, de kezdésnek a Leaf is
tökéletes volt. Így legalább már elmondhatjuk magunkról, hogy
kipróbáltuk a Hungaroringet és bitang jó volt.
Binci természetesen jött a
nyafizással, hogy ez nem is kocsi, mert milyen dolog, hogy semmi
hangja sincs. És amúgy is, ami nem éget benzint azt nem is autó.
Olyan ez, mint a sör. Mert, ha a sör egy igazi autó, akkor a Leaf
pontosan egyenlő az alkoholmentes, citromos sörrel, ami
gyakorlatilag szénsavas limonádé, hiszen az égegyadta világon
semmi köze sincs a komlóból és malátából főzött italhoz.
Ebben még van is valami. De amúgy meg
kit érdekel, hogy mivel megy körbe, ha egyszer ajándékba kap egy
élmény autózást a Ringen. Nyilván ő egy Stratosra (pályára csakazNSX! - Binci) voksolt
volna, de a Nissan vezetői egyelőre még nem tervezik a gyár
modellpalettájának ilyen irányú bővítését. Szóval neki még
várnia kell.
Minden esetre azt elismerte, hogy a
Leafnek szép a kipufogója. Én meg még meg is néztem, hogy miről
beszél. Aztán a délután további részében próbáltam elkerülni
a visítva röhögő Bincit, mert ugye miért is lenne egy elektromos
autónak kipufogója, amin keresztül el tudja pöfögni a pontosan
nulla égésterméket a légkörbe. Ezt biz' benéztem :)
De a Leaffel tényleg élmény volt a
körözés. Legalábbis nekem. Jó, jó, nem régi, se nem éget
benzint és még hangja sincs – kövezzetek meg –, de élményre
kiváló volt. Aztán majd az augusztusi pályanap után kiderül,
hogy egy benzines kocsival milyen érzés veretni a Ringen.
Azt pedig meghagyom Briginek, hogy
elmesélje, milyen volt egy nő szemén keresztül megtenni egy kört
a pályán egy számára teljesen ismeretlen technikával, hiszen
neki korábban még csak diesel kocsikkal volt dolga. Arról nem is
beszélve, hogy ekkor találkozott először automata váltóval. S
mindezt rögtön egy versenypályán.
Elöljáróban talán csak annyit, hogy
nem egyszerű, de szerintem kiválóan boldogult a feladattal, hiszen
mindannyian életben vagyunk, hogy elmesélhessük az élményeinket
és a Leaf is egy darabban került vissza a Nissan garászába.
Lehet, hogy ott lapul egy Räikkönen a csajban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése