A másnap... na a másnap az kemény volt. Már nem azért, mert túl sok alkohol folyt volna. Sőt, ha jól emlékszem egy lefekvés előtti sörön/fröccsön kívül semmi nem fogyott, miután hazaértünk a Dunában való fürdésről. Cserébe borzasztó korán ébredtünk, hogy időben megérkezzünk az autópiacra, a Sokadalomra. Ugyan szervezők nem voltunk, de innen az Alföld közepéről a tőlünk telhető legnagyobb támogatást igyekeztünk megadni a Totalcar csapatának, illetve a szervezőknek - így egy icipicit magunkénak érezhettük a redezvényt - tehát nem késhettünk. Azaz nem illett (volna) (sokat) késni.
Ennek ellenére persze sikerült kicsit, hiszen egy rövid eltévedés után még találkoztunk a cápás különítvénnyel, akikkel persze nem lehetett a helyszínen beszélgetni, akkor kellett... Még a bejáratot keresve ugyan kicsit elkavartunk, majd aztán Danival - mint tapasztalt tájékozódóversenyzők - átvettük az irányítást és begurultunk. A kapuban kocsisor és Vályi Pista fogadott minket, majd pedig behajtottunk az autópiac területére a Corollával. Aztán az első műanyag fekvőrendőrön úgy felakadtunk, hogy se előre, se hátra.
Persze a sok Sanyipistajóskabélatibi azonnal tudta, hogy mi a teendő ilyen esetben, mert a szomszédos zsibvásárban - ahonnan éppen eljöttek a második reggeli sör erejéig - naponta jár ilyen autó. Sőt, ők ebből írták a doktori disszertációjukat is... De én inkább csak simán megemeltem a Toyotát a sárvédőnél, és onnan vigyorogva foglaltuk el a helyünket. Valami nagyon öreg, nagyon magas, és nagyon makulátlanul eredeti autó mellé szerettünk volna beállni, ám ekkor már tömve volt a parkoló, csak a végében volt egy hely egy OT-s Rekord mellett. Tökéletes!
Még ki se szálltunk, amikor egy kissrác jelent meg előttem, gratulált a magazinhoz, majd a kezembe nyomott egy olyan LEGO-autó dobozt, mint amilyet utoljára 12 éves koromban kaptam. Benne pedig a bogaram pontos mása, jóval kisebb méretben. Sajnos jelenleg technikai akadályai vannak annak, hogy egy fényképet kitegyek róla, de hamarosan pótolni fogom. Ezúton is nagyon szépen köszönöm Kisgyörgy Balázsnak!
Ezután kisebb-nagyobb, megállókkal, hosszabb-rövidebb beszélgetésekkel tűzdelve, körbeszaladtunk a felhozatalon. Hogy mik voltak, azt inkább nem sorolnám fel, inkább csak azt mondom, hogy minden. És tényleg minden. Olyannyira minden, hogy mire a végére ért az ember, kezdhette előről, mert annyi új vas érkezett a távozók helyére. És még ezután is volt olyan, hogy már csak itthon, a galériákat nézegetve vettük észre, hogy "úúú, ez is ott volt?" Pedig igazán ott voltunk, amíg csak lehetett.
Már rendesen ürült a parkoló, amikor mi is úgy döntöttünk, hogy ha már úgyis ennyire kint vagyunk a városból, akkor megleshetnénk Tökölön a Ford majálist, és az azzal együtt zajló, a Lóerők Éjszakájára való felkészítő drift edzést. Ugyan már vészesen közeledett a rendezvény vége, alig fél óra volt hátra a hivatalos zárásig, még mindig több autó próbált befele jutni a területre, mint amennyi elhagyta azt.
A Sokadalom hányattatott sorsa ellenére igen kellemesre sikeredett, méltó maradt az eddigiekhez. Nagy-nagy köszönet érte a Totalcar csapatának, hiszen nélkülük aligha működött volna az az esemény, amely tényleg összehozza az autós embereket, függetlenül attól, hogy milyen vassal érkezik az az adott valaki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése