Most, hogy vége az első érettségiknek, nem igazán bírtam a fenekemen maradni, így kihasználva a másfél hét nyugalmat keletre vettem az irányt Danihoz. Vagyis inkább vettük, mert (mivel 100%-ig egy úriember) eljött értem. Rétságra érve (továbbiakban Mordor) azon tűnődtünk, mit is fogunk csinálni az elkövetkezendő napokban, felmerült az ötlet, hogy nem olyan messze, egy Bokor nevű kis faluban rendezik meg szombaton a kilencedik Traktormajálist. Szerencsére nem sok noszogatás kell nekünk, ha utazásról van szó, állandó hobbink lett körbeautózgatni az országot.
A Corolla persze most is hű társunk volt, bár szegény igencsak megszenvedte az odautat. A Rétság-Bokor távolság kb 45 km, ezt pusztán 1,5 óra alatt sikerült megtennünk, köszönhető ez persze a híresen jó magyar utaknak, és a hatalmas (talán ez a legjobb szó...) kátyúknak, amik egyáltalán nem szerették volna, hogy viszonylag időben odaérjünk. A táj egyébként meseszép volt, és legalább volt időm bőőőőven körbenézni. Nem gyakran - vagyis eddig még soha sem - jártam Nógrád megye sötét bugyraiban, így még jobban örültem a lehetőségnek.
Szóval, végre megérkeztünk. Az első dolog, ami kiszúrta a szemem az egy hullámvasútnak csúfolt tákolmány volt, ami körbe-körbe vitte a merészebbeket, akik fel mertek rá ülni. Hatalmas sikolyukat hallgatva arra gondoltam, hogy egész hasonló az élmény egy ültetett autóban való utazás is. Amikor beljebb jutottunk mindjárt láttuk, hogy többről van itt szó, mint egy kisebb berendezett vidámparkról: nem csak traktorok, hanem oldtimer autók és motorok egyaránt ámulatba ejtették a látogatókat. Régi ismerős a veteránok között: egy, már az IMM 2012-ről jól ismert Mini Morris... Kígyózó sorok a lángosonál, gyrososnál, kürtöskalácsosnál. És ami már megszokott az ehhez hasonló rendezvényeken: egy saját, erre az eseményre létrehozott rádióállomás, a Traktor FM próbálta még érdekesebbé és felejthetetlenebbé tenni az ott töltött időt.
Őszintén bevallom, nem sok időt töltöttünk ott, talán kicsivel több, mint egy órát. Egyrészt fáradtság miatt, másrészt, ha egyszer mindent körbejárt az ember, nem sok lehetőség maradt, persze azon felül, hogy lefekszik a domboldalban és élvezi az időt. Ennek ellenére mi inkább útnak indultunk, vissza Rétságra, de okulva az odavezető út nyújtotta élvezetekből, jobb választásnak bizonyult felmenni Balassagyarmatra, és onnan le Daniékhoz. Egyébként tényleg egy nagyon kellemes élmény volt. A hangulat mindenképpen 10/10.
Na és persze a traktorok. Őszintén szólva, sajnos-nem sajnos, de nem igazán tudok róluk csöpögni, hogy így akármi-úgy akármi. Egyszerűen azért, mert egyáltalán nem értek hozzájuk, még csak érdeklődés szintjén sem. Persze elnézegetem őket, és elismerem az idősebb, különlegesebb darabokat, de nagyjából itt ki is merül a tudásom. Mondjuk egy ültetett traktor mindig is foglalkoztatott... Itt persze volt majdnem minden. Öreg, új, kicsi, közepes, nagy, a világ mind a négy sarkából. Tehát a kínálatra sem panaszkodhatunk. Néhányon a ''Ne mássz fel!'' tábla próbálta betölteni az őrző-védő szerepet, kisebb-nagyobb sikerrel, ugyanis a gyerekek előszeretettel hódították meg őket. Kifejezetten aranyos látványt nyújtott egy alig pár éves kislány, amint épp megpróbálja ''elvezetni'' ezt, a számára kifejezetten érdekes masinát, ami nem hasonlít apu vagy anyu kocsijához, viszont annál érdekesebb.
Hazaérve a 6 nap alatt összesen megtett km-ek száma: kb 700 km! Lóg a nyár lába... Végre.
Ja és persze éljenek a magyar utak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése