2013. március 3., vasárnap

Pályanap


Miért épít az ember erős utcai autót? Hiszen ha belegondolunk a világon semmi értelme. Városban 50-nel, azon kívül 90-nel közlekedhetünk, de még autópályán is lekorlátoznak minket egy olyan határ alá, amely sebesség bőven az élvezetfaktor alatt van - más kérdés, hogy azokat az utakat nem arra tervezik, hogy élvezzük. Persze lehet szabályt szegni, de amikor jön a csekk, vagy valaki sérül, az annyira nagyon nem vicces.

De nem is mindenki születik autóversenyzőnek, vagy, ha 'neaggyisten génjeik még erre is predesztinálnák, nem biztos, hogy alkalma adódik megcsillogtatni tudását. Ki tudja? Lehet én magam is F1 világbajnoknak születtem, csak apukámnak nem volt anno gokart pályája... 


Viccet félretéve, a hozzánk hasonló hülyéknek tökéletes lehetőséget biztosít egy kis kikapcsolódásra, feszültséglevezetésre, vezetés tanulásra, vagy saját korlátaink megismerésére egy versenypályán eltöltött nap. Ezt megtehetjük nyíltnap keretein belül, vagy így, ahogy ma, szervezett formában. Amikor reggel a jelentkezők kísérő segítségével végigjárják a pályát, megismerik a kanyarokat, meghallgatják a pálya legfontosabb információit, majd pedig izzítják a motorokat, kitapossák a vasak beleit, miközben nem ölnek meg vele senkit. Tökéletes.

Mi ugyan ezt a lehetőséget kihagytuk, ugyanis Gyuri BMW-je sincs még pályára alkalmas állapotban, az én Bogaram pedig - habár Kakucson már kétszer igen jót autóztam vele - nem erre lett feltalálva. Éppen ezért jóval később, az első néhány kör után érkeztünk a helyszínre, ahol már némi előszelét lehetett érezni az idei szezonnak. Megcsapott minket a benzingőz, volt sok-sok, különböző helyen és időben gyártott autó, és persze sokan, akik ugyanazért érkeztek a helyszínre.


A mezőny tényleg nagyon vegyes volt, a Lancer EVO IX-től, gyári Sport Swifteken át, Zsigulik, BMW-t, és nagyon sok különböző, egzotikusabbnál-egzotikusabb japán vas, közöttük Peti Silviája, és jelenlegi lapszámunk egyik szereplője: Sanyi és a Hacsi.

A srácok - habár mindketten tisztában voltak, hogy szintén nem születtek Schumachernek - körről-körre szebben fűzték össze a kanyarokat, a végére biztos kézzel bevállalva elsőre talán rizikósabbnak tűnő helyzeteket is. Volt szerencsém egy futamon keresztül Peti utasa lenni, és meg kell hagyni a négyhengeres lapos tepsi széria motorja ellenére is úgy megy, mint a barom, az új nyomtávszélesítő és a Tein futómű kombinációjának köszönhetően úgy tapadt az aszfaltra, mintha odaragasztották volna. Persze egyszer megfordultunk, de egy fapofával történő "hát ez nem adta ki" mondat után már fordultunk is vissza a helyes irányba.

Nagyon örülünk annak, hogy van ilyen az országnak ezen felén is, és persze nagyon reméljük, hogy nem ez volt az utolsó... (Sajnos a fotókkal nem állunk túl jól, hiszen az idp nagyobb részében videóztunk - persze ugyanazzal a kamerával. Hamarosan jön!)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése