A rangidős

Jelentem, új jármű vette át az Accordtól a vénségért kiadott stafétabotot. A támadás ugyan házon belül történt, a korkülönbség mégis jelentős: 13 év. Kis matek után ki is jön a végeredmény: egy több mint 44 éves szerkezet állt a házhoz. A kerekek száma viszont, akárcsak a szállítható személyek száma, mindössze kettő. Na itt a csavar. Motorról van szó kérem. Na de milyenről! Egészen konkrétan egy 1969-es CB250-ről. Régi szerelmeim a '70 előtti kétkerekűek, ez a Honda pedig tökéletesen megtestesíti mindazt, amire vágytam. Remek kiállású, klasszikus ez, ebben még "volt anyag".

Pár hónapja hirtelen felindulásból tértünk be egy fővárosi szalonba, ahonnan néhány hibátlan testvére került már ki. Az aktuális sztár egy 350-es volt, ragyogó arany fényezéssel, patika állapotban. Ez pedig ott valahol hátul, a ponyvarengeteg mögött porosodott, és várt.

Pár perccel az észlelése után már megtörtént az első indítási kísérlet, nem sokkal később pedig életre kelt a 44 éves szerkezet. Könnyfakasztó látvány volt, na. Porosan, sok év állás után köhögve ugyan, de tudatta: érdemel még egy lapot.

A részlet az ördögben rejlik: az ős Honda embléma valószínűleg nehezebb mint egy mai speedbike, hátul ott díszeleg az egykori gyári extra kapaszkodó, és nem kis meglepetést okozva előkerült az eredeti szerszámkészlet.

Most, pár hónappal később beindult a restaurálás: eddig egy tekintélyes méretű lista állt össze, rajta minden aprósággal, ami a kívánt gyári állapot eléréséhez szükséges. Hatalmas szerelem lenne egy cafe racer, viszont hiba lenne eltérni a gyári állapottól ez esetben. Termetes szopórollerre szálltunk fel, nem kérdés. Első körben kap egy új, gyári fényezést, tetőtől talpig kipucolják mindenét, és sok apróság kerül a helyére remélhetőleg. Első körben a cél egy használható, 80%-ban restaurált motor, majd onnan jön a mély víz, és az OT felkészítés. Ám addig remélhetőleg megélünk pár ezer közös órát, és kilométert.