A kelet vonzásában

Vitatott kérdés, hogy egy tárgynak lehet-e lelke. Aki kicsivel is többként néz az autójára, tudja, hogy bizony van. Újabb vita alap, hogy mely gyártmányoknak van, melyeken érződik a vaskalapos gyártási folyamat, a szigorúan számokon, és tényeken nyugvó gondolatmenet, ami kiöli azt, ami felesleges, ami sok esetben magával ragadó, és szerethető. Nem egy helyről kaptam már meg, hogy a japánok nem tudnak szerethető, lélekkel bíró autókat készíteni. Én ezt nem így gondolom.

Látom az '50-es évek próbálkozásait, a máshonnan ellesett elemek összefaragását,  az angol klasszikus roadstereket időző Datsun Fairlady-t, vagy például az amcsi platósok kicsinyített mását, az 1600 Pick Up-ot. Sugárzik belőlük egyfajta báj. Lehet, hogy szegről-végről koppintások, de kétségkívül szerethető masinák.

Olyan legendák születtek a japán mérnökök keze nyomán, mint a méltán népszerű Z, S, vagy a R sorozat. Páratlan szépség, markáns formák, ugyanakkor ott lapul Godzilla is a hűtőmaszk mögött, és bármikor képes széttépni a fél kontinenst. Volt szerencsém utasként belekóstolni az R sorozatba - maradandó élmény. Ment mint a bolond, vagy talán még picit annál is jobban, ugyanakkor komfortos, már-már kényelmes tudott lenni a legendás kupé. Egyben volt, na.

Képesek voltak új, önálló irányvonalat kialakítani, melyben megjelent a klasszikus japán miniatürizálás. Ékes példa erre a Subaru 360, vagy a  pár évvel később elindult a kei car láz. Itthon ezt maximum a szintén Subaru által elkövetett Libero, vagy a Suzuki Carry közvetítette felénk. Pedig ez egy virágzó ága a szigetországbeli autógyártásnak. Pici, praktikus, jól kihasználható, és el is fér az ottani utakon. Ráadás, hogy mennyire vagány kiállása lehet a fent említett szutykoknak pöttöm, de annál szélesebb felnikkel?

Naugye.

Fordulatszám. Az a szó, amiről épeszű embernek egy 4. generációs Civic ugrik be. Rendben, mára ez azonosult a Kerepesin 7954 és 8000 között autózó boyracerekkel, de gondoljunk bele egy kicsit, milyen is egy ilyen autó. Könnyű 3 ajtós kompakt. Gondoltak egyet odaát, és beletoltak egy 1.6 Vtec-et, és máris megszületett az egyik legmagasabb élményfaktorú közlekedési eszköz. Könnyen le lehet szólni, de pörgessen egyszer mindenki egy ilyet 7000 fölé, és azonnal megérti. A másik oldalon viszont ott van a tökéletes mestermű, az NSX névre hallgató csoda. 3 kilométer hosszú, lapos, és tökéletes. Nem mellesleg pedig hatalmas fricska a kor szupersport autóinak:  Hondáék bebizonyították, nem kell 4-500 lóerő ahhoz, hogy meg lehessen szorongatni a kor nagyjait. Az NSX tarolt, és megelőzte korát.  

A Toyota-ról sokaknak elsőre az olcsó, vagy nem túl drága, szürke, jellegtelen autók milliói ugranak be. Jogosan, az egyik legelterjedtebb közepesen elismert manager autót ők készítik. Ha viszont kicsit mélyebbre merülünk a japán multi történelmében (és túl lépünk az AE86, Supra rengetegen) előkerülnek olyan gyöngyszemek, mint a 2000GT, a királyi család által használt V12-es Century, vagy az egyik legszebb valaha gyártott sedan a világon. Népszerű modellek, hibátlanok, viszont hazánkban, vagy akár Európában ritka kincsek. Pedig mennyivel egyedibbek lennének a sok "csillagosnál".

Órákig lehetne még kiemelgetni a jobbnál szebb, és szebbnél jobb vasakat, a lényeg ugyanaz marad. Tudtak valamit odaát, amit a világ többi pontján nem sikerült megfejteni. Egy japán autóban, gyártmánytól függetlenül mindig is lesz egy csepp törődés, és nagy adag elmebeteg megszállottság, a jobbik fajtából. Precíz, de közel sem rideg üzem ez, nem is kis adag lemezek közti plusz adalékkal. Valamivel, amit leírni, megmutatni tökéletesen nem lehet, maximum a kulcsot tudjuk az arra kíváncsiak kezébe adni, ez esetben szó szerint. Varázslat ez.

Most pedig némi személyes vonal, avagy autós életút röviden.

Egyszarvú, gőzmozdony, olasz kaják, Charlie Chaplin. Mi a közös bennük? Milliók rajonganak értük. Fétis, megszállottság, szerelem, mindegy hogy hívjuk, de nehezen hiszem, hogy találnánk olyat, ami hallatán ne dobbanna meg egy szív, valahol a Föld nevű bolygón. Azt hiszem nem váltom meg a világot azzal a kijelentésemmel, miszerint a személygépjárművek is kiváltanak néhány embernél mentális erekciót. Szintén nem kell nagy tudomány, hogy rájöjjünk, ez a buzéria legtöbbször gyerek korra vezethető vissza. Az első vezetett autó, a szomszéd féltve őrzött vasa, vagy a leggyorsabb masina az autóskártyában, szinte mindegy, egy a lényeg, a fél férfiasságunkat is képesek lennénk feláldozni érte. Az pedig már csupán a véletlen műve, hogy ez az autó német, amerikai, francia, old-, vagy youngtimer. Nálam a kelet a nyerő, abból is a távolabbi. De ne szaladjunk ennyire előre.

Azt kell mondjam szerencsés helyzetben vagyok. Bogár volt az első autó, amibe fröcsögtethettem a nyálam, de volt szerencsém W114 mercihez, limitált szériás Accordhoz is.

Sok emlékem ugyan nincs, de szerettem a boxer motoros német csodát. Állítólag ha kezdett elviselhetetlen lenni az ordításom, benne pár perc alatt vigyorba szálltak a ráncok.

A következő mérföldkő a szintén német "állólámpás" volt. Hatalmas zöld óceánjáró, örök bérlettel a jobb hátsó ülésre. Családi kirándulások milliói, néhány találkozó, minden volt kérem. Hibátlan állapotú, dízel csoda volt. Talán az egyetlen autó amiben ma is eltűrném a kerregős egységet. Sok év örömautózás után fájó szívvel adta el a család, ez volt az első autó, ami miatt meghasadt a szívem.

Következett egy Mondeo kombi - nagy volt, elvitt a-ból b-be izgalmak nélkül. Aztán jött az atomvillanás. Egy délután begördült az utcasarkon egy fekete 6. generációs Accord. De nem akármilyen. Limitált szériás Sport változat Type-R futóművel, és kerekekkel, vörös cérnával varrott műszerfallal, fehér számlapú műszerekkel, sok olyan aprósággal amiről avatott szem felismerheti, hogy ez nem egy tucat autó. Tizet küldtek minden országba, 5 ezüstöt, és 5 feketét. Félelmetesen feküdte az utat, és ment mint a barom. Néha még ma is belefutok Pesten. Elszomorító látvány fekete lemez felniken, lelakott belsővel.

Ezalatt az időszak alatt kelt fel számomra az a bizonyos nap, ekkor csapott meg a japán varázs.

Az Accordot egy Civic követte, később egy CR-V, majd megismerhettem a sínautózás élményét a hat csillagos márka két remekművével, egy Outbackkel, és egy Legacyval. Így lehetőségem volt közelebbről is megtapasztalni azt a bizonyos hagyomány tiszteletet: szimmetrikus összkerék hajtás, keret nélküli ablakok, boxer motor: vezető centrikus az egész szerkezet.

Mikor első autó beszerzésre került a sor, egyértelmű volt, hogy japán kell, semmi más. Akkoriban még kevésbé volt felkapott itthon az a bizonyos hátulkaparós Corolla, az amit Hacsinak becéz az univerzumban mindenki. Volt is néhány ideális darab, első autónak tökéletes álom is volt. Ám kezdő sofőrként egy hátsókerekes rakéta nem a legideálisabb, ha szempont a hosszú élet. Ekkor került képbe egy kortárs modellváltozat. Kék, 4 ajtós, elsőre nem túl markáns szögletes forma, patika állapot. Első gazdás nagypapa autó. Hát, Ő volt az én Corollám. Elsőre nem dobbant nagyot tőle a szívem, de idővel, és az első közös méterek megtétele után kezdtem csak igazán felfogni. Van 870 kilónyi alumíniumon és műanyagom, ami az enyém, és vannak benne pedálok, kormány, ha akarom megy, ha akarom megáll. Egyfajta szabadságot jelentő tárgy volt. Tárgy, aminek mint az szép lassan kiderült, lelke van. Hűséges, kitart amíg csak lehet, de igényli a törődést. Bájosan aránytalan a formája, és tény, hogy ha nem figyelünk a szamurájok is megfáradnak ott elöl, és akkor bizony sokszor öntenek fel a garatra, fogy is a szaké rendesen. De mindezzel együtt érezni az átgondoltságot, azt, hogy figyeltek a legapróbb részletekre ott messze, a szigetországban. 2,5 év alatt egyszer hagyott ott, akkor is egy elöregedett gumi tömítés okozta a problémát. A filléres, pár órás beavatkozás után hibátlanul lefutotta az azóta eltelt 2 évet, és biztos vagyok, hogy az elkövetkező esztendőkben sem fordul elő jelentős hiba.

Márciusban hatalmas szerencsével sikerült rátalálni az öreg Accordra, ami állapotához képest hihetetlenül olcsón került hozzám. Hatalmas időutazás minden vele megtett méter, de Ő jelenleg téli álmát alussza, tavasszal pedig indul az OT felkészítés, és beléphet a nyugdíjasok fedett helyen parkolós, hétvégén használt gondos, pihentető világába.

85 novembere nem most volt, fogynak is társai, de ez a kis mocsok tartja magát, és ha ennyit kibírt hibák nélkül, nincs más feladatom, mint megőrizni az unokáknak, hagy szörnyülködjenek egy letűnt kor gyermekén.