Az a baj, hogy ha egyszer kitalálok valamit, akkor az nem hagy nyugodni. Így lett meg általános hatodikban az akkor legnagyobb LEGO Technic modellautó, és így lett jogsi után két évvel Bogaram. Éreztem, hogy kell, és ennyi elég is volt. Na jó, igazából buszt szerettem volna, de nem engedhettem meg magamnak. Részletkérdés.
Mint ahogy az előző postban is írtam, most a hot-rodok, pontosabban egy rat-rod iránti rajongásom jutott el a csúcspontjára. Egészen addig, hogy nem tud érdekelni, hogy ezek a vasak itthon nem legálisak, ahogy az sem, hogy valószínűleg évek múlva lesz belőle menetképes autó. És akkor sem lesz menetképes, mert az első rendőr még P-rendszámmal is megsimogatja az ánuszomat a gumibottal... Ráadásul egy nem mindig és minden körülmények között használható autóm már van. De nem érdekel, kell egy rod és kész.
A Bogárnak ugyan még van néhány megjavítani való apró hiányossága, a megjelenése az talán végleges. Lehetne variálni a felnikkel, beszerelni egy airride rendszert, vagy gondolkodtam különböző korabeli extrákon is, de nem sok értelme lenne. Ez utóbbiból szigorúan olyan ritkaságokat szerettem volna, amelyeket itthon nem találni (pl. vintage speed tetőcsomagtartó), de ezeknek az ára a csillagok közelében jár. Úgyhogy ugyanazt a pénzt inkább mondjuk egy hot-rod alvázra költöm. Meg kicsit úgy érzem, hogy kell a kihívás, kell az, hogy valami nagyon mást csináljak, kell egy rod és kész.
Már hetek óta agyalok rajta, hogy mi és hogyan lenne jó, beszéltem Balázzsal is egy közepesen hosszút telefonon, adott néhány alapvető tanácsot, telefonszámot, na és persze biztatott, hogy bátran kezdjek bele. Mivel nem nyertem meg a lottó ötöst, így nem ártana a föld közelében maradni, már ami az anyagiakat illeti. Éppen ezért a zárt karosszériát el is vetettem gyorsan, hiszen egy 1930 körüli karosszéria bőven millió fölött van, borzalmas állapotban. Éppen ezért a T-bucket-ok között kezdtem nézelődni, mert bár általában ezek szoktak az üvegszálból készített - szerintem - csilicsáré borzalmak lenni, néhány igen kellemes megjelenésű rat példányt is találni.
Ugyan ezzel sem vagyok sokkal előrébb, mert a Ford T roadster kabinját legalább olyan nehéz megtalálni, mint bármi mást (Amerikában bezzeg van 350$-ért tökéletes állapotra öregedett bódé). De talán egy ilyen kádat egy ügyes lakatos el tud készíteni, ha nem találnék megfelelő bódét. Ez lesz a következő lépés. Hiszen a kialkudott ár függvényében döntöm majd el, hogy egyedileg készíttetem el, vagy vadászok eredeti karosszériát. Talán Belgiumban, ott most fellendült a hot-rod kultúra...
A mai nap során volt egy kis szabadidőm, így megrajzoltam a leendő autót, hogy lássam a méreteket, az arányokat. Egy Chevy small-blockot gondoltam bele, hiszen csak V8-cal az igazi, a kis tömeghez pedig nem kell nagyobb motor, sőt. Ráadásul azt viszonylag egyszerű szerezni is. A futómű az szigorúan fix lesz, az autó hasa pedig 2-3 centire fut majd a földtől. Csomagtartó nem kell, csak maga a teknő.
A számok megvannak, már csak a mindezt összetartó vázat kell kitalálni. Ami biztos, hogy zártszelvényből készül majd a váza, nem foglalkozok az eredetivel, hiszen drága, bonyolult és felesleges. Csak azt nem tudom pontosan, hogy merre és hol kell megtartsa a rászerelt alkatrészeket, hova kellenek a felfogatási pontok, hol és milyen szögben kell meghajlítani. Ha a váz az autó legalján fut végig, akkor meg kell oldani a motor elhelyezését, hiszen a felfogatási ponttól 21 centire van a blokk alja. Ha pedig magára a vázra helyezzük a motort, akkor túlságosan magasan fut, és kettészeli a kabint. Azt hiszem ezeket a kérdéseket majd Balázs válaszolja meg nekem, majd ott az ő rat-rodja mellett.
Hogy ebből mikor lesz autó azt nem tudom, mindenesetre nagyon lelkes vagyok. Lehet, hogy ez lesz az én Hangyászom? Meglátjuk. Ha a temérdek kérdésem fontosabbik részére megtalálom a választ, akkor azt hiszem elindulhatunk a lejtőn...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése