Korábban ódákat zengtem a Bogárral történő kalandokról. Eleinte az elektromos rendszer szeretett a lehető legjobbkor meghalni, később pedig az ültetés összeállása miatti hibák jöttek elő. Nyár közepe-vége fele végre összeállt úgy az autó, hogy mondhatni tökéletesen és megbízhatóan üzemelt, bárhova el mertem vele indulni, és tudtam: meg fogok érkezni.
Így történt ez most is, hiszen szerda hajnalban egy pillanatra se gondolkodtam el azon, hogy más autóval jöjjek fel Budapestre, beültem a Bogárba 6-kor és néhány órával később kiszálltam Budán. Nem igaz, mert egyszer megálltam pisálni. Azóta is teljesen rendben van, kb. 500 kilométert tettem meg Debrecen óta.
Ha már így minden ennyire klappol végre, akkor ideje csinálni valami olyat, ami miatt lehet az út szélén állva szerelni, mert a nélkül nem utazás az utazás. Tegnap este fotóztam egy autót a Szerémi út mellett egy telephelyen, majd ezt követően Petivel összefutottunk, hogy együtt menjünk a következő autó fotózására Dunaharasztiba. Mivel éppen egy szalonállapotú E500-as Mercit kellett Petinek elvinnie A-ból B-be, ezért úgy döntöttünk, hogy ezt egy hatvan kilométeres kerülővel tesszük meg, azaz azzal megyünk Harasztiba.
Rövid kitérő: Az autó 1992-es, 118000 kilométert futott, és makulátlanul gyönyörű. Minden akkori extra megtalálható benne, minden működik, semmi se zörög-kopog benne. Mindehhez társul az a 320 lóerős 5 literes V8-as, amely olyan hangtalanul jár, hogy ahhoz képest a Prius egy Tankcsapda koncert a Szigeten. A gázra lépvén az autó nem kérdez, de olyan kulturáltan indul el, hogy szinte elnézést kér, amiért két pislantás alatt százon van. Nem esz meg reggelire, nem tépi le a fejed, de megy mint a barom. Na de erről majd később, máshol.
Amikor mentünk kifele, Peti vezetett, és tisztán emlékszem, hogy a telefonom valamint a Bogár kulcsa az ölemben hevert. És utóbbiról ez az utolsó emlékem. Hogy a fotózáskor, az azt megelőző kajáláskor, vagy a benzinkúton való fotózáskor hagytam el, azt nem tudom. Egészen addig fel sem tűnt a hiánya, amíg újra ott nem álltam a Bogár mellett, és szerettem volna kinyitni. Ekkor feltúrtuk a Mercit, de mivel nem találtuk meg, ott éjszakázott a vas Fehérvári úton.
Az ember néha bízik hülyeségekben, ahogy tettem én is. Azt reméltem, hogy reggel, valami csoda folytán előkerül a kulcs, de nem. Viszont ma este valahogy haza kellene jutnom, így felhívtam Jávor Tomit, hiszen sejtettem, hogy nála a műhelyben akad néhány kulcs. A Bogarak pedig szeretik egymást nyitni, néha pedig indítani is. Előbbivel nem volt gond, találtunk olyat, amivel bejutottunk, de gyújtáskapcsolót nem tudtuk elfordítani. Rövid tanakodás után szétszedtük, így egy csavarhúzóval indíthatóvá vált. Később megszabadultunk a kormányzártól, ám így a kormányoszlopot nem tartotta más, csak a kormányműnél lévő felfogatás.
Így kicsit feszítenem kellett felfele a kormányt, de eljutottunk a Junkyard Zombies műhelyéig, ahol Tomi perecablakosából kölcsönvettük a kormányt tartó bilincset, így haza tudok menni. Otthon már össze tudom majd rakni, ott a pótkulcs, tehát gond egy szál se. Remélem kalandból ennyi lesz mostanra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése