2012. augusztus 23., csütörtök

Visszatérés



Újra itthon a Corolla. Alig nyolc hét telt el azóta, hogy az autó lekerült Debrecenbe, az Ateri Motorsport udvarába, magas anyahajóként ringva, tetején a Fondmetal-okkal. Ültetés, felni színezés, a terv ennyinek indult. Aztán elkezdődött a folyamat. Jött az első telefon: el van repedve a felni belső, összesen nyolc helyen. Javítani kell, nem vitás, így használhatatlan. Hiába, az IMM-en boltolt kerék nem volt hibátlan, de ezt csak a csiszolás után lehetett látni. Majd' két hét volt mire visszakapták őket, javítva. Közben megjöttek a gumik, 165/55 R13 méretben. Pofás lesz az - hallottam mindenkitől. A Garbojama utáni lent töltött egy hét folyamán kikerült a futómű, ám az eredeti keményítés helyett egy állítható rugó behelyezése lett a terv. Nem volt az országban, a tengeren túlról érkeztek meg, bő két héttel később. Szopóroller? Az.

Eközben visszakerült a felni, a hegesztés mentén hatalmas varratokkal, ezért azzal a lendülettel ment is az esztergályoshoz. E tájt érkezett meg Bankokból a Nardi kormány. A múlt hét folyamán összeállt minden, kézben volt a felni, a gumi, bent volt a futómű. Milyen legyen a szín? Füst, de ha az nincs, legyen arany. Egészen új árnyalatát prezentálták a srácok a színnek.

Hab volt a tortára a kipufogó. Kedves Atival folytatott beszélgetés során megemlítettem, a mostani nem az igazi, ha egy kicsit fel állna a vége -khm- sokat dobna rajta, de ez majd egy későbbi project. A végösszeg számolása közben derült ki, a mester belehúzott, fel dobott egy hasonló csövet hátra. Nabazdmeg.

Csütörtökön indultunk neki Debrecennek, majd Nyíregyházának a KGST Party miatt vonattal, és gyomorforgató izgalommal, két hónapja készül az autó, és állítólag most már kész. Szerencsére voltak oly kedvesek az érintettek, hogy egy darab képet nem küldtek róla. "Látom a Corollát, be fogsz fosni", és még sok másik hasonló hangvételű üzenettel viszont elláttak bőven.

Fél 7-re érkeztünk Debrecenbe, Binci pedig sehol, pedig elvileg ő hozta az autót. Tíz perccel később befutott egy ezüst Passat benne a főszerkesztő úrral. Ilyen nincs, menjünk gyorsan. Természetesen túl egyszerű lett volna a műhelybe menni egyből, nem, még előtte ki kell menni a város szélére elintézni valamit. Bámészkodás, 500-as Fiat, Triumph Spitfire bámulása az udvarban, újra autóban, immár irány a műhely. És akkor megláttam. Ott hasalt a szemétje. Gyönyörű látványt nyújtott. Teli polír, tetőn immár a gyári kerék, nem létező hasmagasság. Beszarás. Első kör, kis leérés, feszes futómű, vigyor.

Nem sokkal később csatlakozott hozzánk Gyuri is, ezt látnia, vezetnie kellett. Este, közvilágítás, és egy borzalmasan alacsony széles valami gurult el mellettünk az úton. Fantasztikus látvány.

Másnap vonulás Nyíregyre konvojban, leghátul. Állítólag többszöri merevedést okozott az autó látványa az előttünk haladóknak a tükörben. Kint egy Datsun Sunny, Peti S14-e, és a Corolla voltak az egyedüli távol-keleti masinák. Mondjuk KGST Party-n ez annyira nem meglepő. Első nap a egyedüli - még - józan emberként be kellett szaladni a városba, három fővel nem volt akkora gond, bár érezhetően többször karcolt az alja. Visszafelé azonban a táborba ereszkedés közben felakadt az autó a kapuban. Ketten kipattantak, és konstatálták, egy 3 centis vasdarabon nem sikerült tovább jutni. Hm.

Utolsó napra kellőképp hányinger állapotba került az autó köszönhetően a folyamatos salak pornak, és a reggeli párának. Indulni kellett, telepakolva, két fővel, de egyenlőre üres tankkal. A korábbi napok folyamán bő 70 kilométer alatt sikerült elfogyasztani majdnem fél tanknyi benzint. Biztató.


A GPS szerinti legrövidebb útvonalon indultunk haza teli tankkal, némi félelemmel a hazai utaktól. Gyöngyösig semmi gond nem volt, 1-2 lerakás, de alapvetően jól leküzdött nyomvályús utak. Ám innentől kezdve átment az utazás egyfajta túlélő túrává, 5 km/h-s sebességgel, szembetűző délutáni napfénnyel, folyamatos kátyú, nyomvályú, hullám, stb kerülgetéssel. Az utolsó 60 kilométer bő kétórás szenvedéssé vált. Teszem hozzá azokon az utakon a helyi terepjárósok is araszolva közlekedtek, sikerült rövid, de a megye legrosszabb útjain hazaérnünk.

Itthon azonban megkönnyebbülés helyett újabb feladat várt: hova is álljon az autó. Eddig egy különálló garázs épületben volt bérelt helye, ám a bejutást egy 20 méteres, túlságosan meredek beálló akadályozza. Be tudna menni, de minden alkalommal végighúznám az alját. Házon belül egy kert végi garázs nyújtja a második alternatívát, itt a kövekkel felszórt talaj a probléma. Maradt hát egy fedetlen, de elkerített ház melletti hely. KGST Deja Vu, ismét egy kapualj jelenti a problémát. Megoldás néhány összecsavarozott deszka, home made rámpa, így óvatosan ugyan, de át lehet rajta jutni.

Negyedik napja van itthon az autó, és nem tudok betelni a látvánnyal. Örömmel tapasztalom, hogy nem csak engem izgat a Corolla, de a környéken élők figyelmét is felkeltette. Autók lassítanak mellette ha utcán áll, dicsérő szavak sokaságával rohamoznak ha esetleg a környéken vagyok. Én pedig kezdem megszokni, egyre kevesebbszer rakom le, feleannyiszor súrlódik az orra, vagy a kipufogó.Annyira nem is használhatatlan.
Hogy mik a további tervek? Hamarosan kiderül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése