2012. július 9., hétfő

Mert egy út se lehet sima

A szlovákok útjaitól ments meg Uram minket - kezdhetnénk frappánsan a történetet, ám sajnos a probléma sokkal korábban, a határ átlépése előtt történt. De ne siessünk előre.

Ismeretes a tény, hogy a 2009-ben megrendezett debreceni Volkswagen Festivál szervezésében - mondhatni - tevékenyen részt vettünk. Történt ekkor, hogy a saját találkozónk első napjának kezdetekor éppen Nyíregyházára tartottunk hangfalakért, hogy másnapra a hangosítás megoldott legyen, mikor is szembejött velünk egy addig ismeretlen T2-es kisbusz. Közelebb érvén derült ki, hogy Lengyelországból kelt útra a két srác. Miután összeismerkedtünk velük, meghívtak minket egy évvel későbbi találkozójukra.

Három autóval mentünk, élveztük az oda-visszautat, különösen pedig az ott tartózkodást. Zseniális hangulatú rendezvény, nyugati mércével mérve kevésbé szép autókkal, de rendkívül barátságos emberekkel. Abban az évben ismét eljöttek hozzánk, így 2011-ben mi jöttünk volna. De se a csapat, se az autó nem állt úgy össze, hogy el tudtunk volna indulni.


Most viszont úgy gondoltam, mindenféle politikától és illemtől mentesen ismét megjelenünk Krakkó mellett, Kryspinów tavának partján. Az autó rendben volt, bár a csapat most se tudott összegyűlni, így végül Danival ketten vágtunk neki.

Szerdán hajnali 9 környékén hagytam el Debrecent, azzal a céllal, hogy majd valahol Rétság közelében, Daniék előtt fékezek legközelebb. Ezt már Füzesabony környékén buktam, hiszen egy már korábban is tapasztalt hangot hallottam, és tudtam szerelhetem ki a gátlót a kettétört teleszkóptartó állvánnyal együtt. Nem baj, láttunk már ilyet, nem egy Bogár kölekedik így. Ráadásal két éve is kiszakadt Szlovákia közepén a gátló a gyári hídból. Dezsavú, vagy hogyissíjják...

Aszódnál lefordultam a hármasról, és kicsivel a várost elhagyván fémes hangra lettem figyelmes. A túloldali teleszkópra gyanakodtam, de nem tudtam megállni a szűk, kacskaringós utakon, hogy megnézzem mi a probléma. Majd 30 kilométert autóztam, egészen Romhányig, ott tudtam csak bekacsintani az autó alá, és hát... asszem anyáztam, pedig nem szoktam. A felfogatási pont mellett a hídtest mindkét csöve el volt repedve. Körben. Nem értettem, hiszen induláskor még rendben volt (tudom, mert előző nap néztem be alá), és nem ütöttem oda sehol az út folyamán. Viszont ezzel a nem kis gubanccal kérdésessé vált az út, ahogy az is, hogy miként és mivel jutok haza. 330 kilométer Krakkóig, vagy 250 haza...


Szóltam Daninak, hogy mi a helyzet, és, hogy tud-e keríteni valakit, aki meghegesztené a hidat. Mivel tudott, így fél órával később már szereltem is ki a komplett futóművet az autó alól, holott előtte egyszer csináltam. Azt se egyedül. Röpke két óra alatt elkészültem vele, hogy a mester nekieshessen CO-val. Miután a repedést megszüntette, még a letört teleszkóptartó is visszakerült a helyére, és a mechanikai szempontból nem éppen ideálisra és teherviselőre tervezett darab kapott oldalanként két-két háromszög alakú merevítést, hátha úgy megtartja. Mindenesetre most, hogy hazaértünk, nekiállunk az új futómű tervezésének, a jelenlegi pedig minden bizonnyal valamelyik méhtelep tulajdonosának vagyonát fogja képezni.

A visszaszerelés kicsit lassabban haladt, mind a futómű felhelyezése, mind a munka aprólékossága miatt - ugyanis gyakorlatlanságom okán igyekeztem a lehető legaprólékosabban, mindent háromszor végiggondolva beszerelni, nehogy az én hülyeségem miatt szakadjon szét alattunk az autó valamelyik bennszülött szlovák falu közepén.

Már elmúlt nyolc, amikor kigurult a vas a műhelyből, mi pedig úgy döntöttünk, hogy azzal a lendülettel folytatjuk az utat, annak ellenére, hogy Szlovákiától nem kicsit féltem. Az ottani útviszonyok borzalmasak. Itthon se mindenhol rózsás a helyzet (sőt), de legalább ha az út szar, akkor az tartósan szar. Ellenben ott mindenfele előfordulhatnak indokolatlan lyukak, kátyúk, huplik, még akkor is, ha egy hosszabb szakaszon jó úton haladunk. Nappal se kellemes, éjszaka pedig egyenesen kihívás, pláne a gyárinál alacsonyabb és 6 Voltos elektromos rendszerrel szerelt autóval...


Mindennek ellenére nem lett semmi baja az autónak, koppanás nélkül haladtunk... Talán egyesek számára szépséghiba lehet, hogy mindössze 40-60-as sebességgel, de a részletekbe most ne menjünk bele.
Gyönyörű helyeken jártunk, melyeket a telihold fényében - korlátozottan bár. de - láthattunk. Szólt a Golden Earring Radar Love című száma, na meg Lissie-től az In Sleep. Többször álltunk meg az éjszaka során szétnézni, na meg meglesni, hogy minden rendben van-e. Hát nem volt. A Donovalyba vezető igen nagy hegyet követően benéztem a futóműhöz, és a korábbi töréstől két centire egy újabb, ám sokkal vékonyabb, szinte alig látható repedés tűnt fel. Továbbra is értetlenül álltam a helyzet előtt, mert ütést nem kapott a híd, lassú tempónál pedig a terhelés is minimális volt - mellesleg azt a torzió nyeli el, nem a hídtest. Ideges voltam, és azért kellőképpen fostam is, hiszen közel félúton jártunk a hegyek között, és nagyon nem szerettem volna trélerrel hazamenni.

Úgy döntöttünk, hogy óvatosan, de folytatjuk az utat, és majd Krakkóban keresünk valakit, aki ismételten meghegeszti, ott úgyis sok az ismerős. Visszavettünk hát ismét a tempóból és az országba való belépéskori 60-ra álltunk rá, lélekben pedig felkészültünk arra, hogy igen sokára fogunk a találkozóra érni.
Az éjszakában kerülgettük a kátyúkat, majd valahol a Tátra nyugati lábainál kezdett világosodni. Azaz pontosabban inkább derengeni, mert valahol a felhők között autóztunk, és csak néhány pillanatra emelkedtünk ki közülük. Amit láttunk a tájból az gyönyörű volt továbbra is, és ezen a környéken már az utak minőségére se lehetett panasz.


Lengyelországba pedig olyan volt belépni, mint amikor Szent Péter nyitja ki a kapukat. Végig vastagon felfestett vonalak, hibátlan úttest de hasonló köd. Ahogy ereszkedtünk le a Tátrából, egyre tisztult az idő és mi is felfrissültünk. A négysávossá alakuló úton gondtalanul jutottunk el Kryspinówig, ahol már ragyogó napsütésben vertük fel a sátrakat, hogy aludjunk néhány órát...
Folytatása következik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése