A Hungexpótól a Szimplán át a Velodromig

Nagy várakozással indultunk arra a rendezvényre, amin tavaly debütálhattunk. Ahol tavaly még a frissen nyomott Rozsdakupacos egyenpólóban ücsörögtünk a standunkon és magyaráztuk el sorra mindenkinek, hogy akkor pontosan mi is ez az értelmezhetetlen nevű sajtótermék. Ahol tavaly még mindenki szóróanyagnak nézte az újságot és ingyen akarták elvinni magukkal, és ahol el lettem keresztelve Mackónak, a már százszor emlegetett történet miatt.

Idén (magunkhoz képest) jó előre leszerveztük a három kiállított autót, de természetesen a csütörtök reggeli indulásból most is déli lett (magunkhoz hűen). Most lettünk egy évesek, és ez már börtönben is sok, nemhogy párkapcsolatban vagy autós magazin írásában, szerkesztésében. 

A csütörtöki standállítást nem részletezném, fogalmazzunk úgy, hogy utolsók között hagytuk el a Hungexpo B pavilonját, majd elfoglaltuk a - Gegob szerint szar-fos-láger - panziót, és felbontottuk apukám pálinkáját… Képszakadás.

A kiállítás napjain mindig lézengtek látogatók, de szerencsére nem volt az a zavaró tumultus, nem volt hatalmas sor a büféknél és kényelmesen el tudott fotózgatni magának mindenki kedvére a szebbnél szebb kiállított autók között. Elég csak a közvetlen szomszédainkat említenem: Krazy Kutters, Mini Club, Mercedes-Benz W123 Club, kisPókok. Hangulatos, kellemes hangerőn szóló zene szólt a háttérben, stílusos és egyedi autókból nem volt hiány, és számomra az volt a legnagyobb megkönnyebbülés, hogy nyoma sem volt csilli-villi tuningautóknak és felnyírt hajú kamu-Ed Hardy pólós csillámpóni kisfiúknak. Aki eljött erre a rendezvényre, a maga módján biztosan kellően őrült és elborult, szereti az autókat, és itt egyszerűen mindenkinek ugyanaz a hóbortja. Nem leminősíteni jöttek nagy mellénnyel a kiállítók, nem versenyezgettek a standszomszédok, itt nem volt rivális, hanem összebarátkoztak és mindenki együtt érezte jól magát.

A Rozsdakupac egyedi készítésű asztalkájánál, rozsdásított újságállványánál és Binci nagymamájának 30 éves Videoton TV-jénél szerencsére nagy volt az érdeklődés: volt olyan, aki számára még mindig ismeretlen volt a név, de azok többen voltak, akik azonnal ráraboltak a legfrissebb számra, vagy bepótolták lemaradásukat korábbiakból. Ahogy a képeken is láthatjátok, standunkról már csak a tábortűz hiányzott a horgász-székek, a chill out-zene és a játszós szőnyegen fekvés mellől.

A vasárnapi, Szimplában tartott szülinapunk katartikus volt - már csak a helyszín miatt is, én most voltam először, fantasztikus! -, tisztességesen megünnepeltük ezt az egy évet, köszönjük azoknak, akik eljöttek és azoknak is, akik nem. (Az ott készült fotókat és videókat nem vállaljuk, akinek van, semmisítse meg, mielőtt véletlenül felkerül valahová!)

A négy napos fedett helyen tartózkodás után jól esett maga a tudat, hogy kedden már nem leszünk bezárkózva. Május 1-je reggelén öltözékünknek köszönhetően nem kis feltűnést keltve indultunk szállásunkról. Bár az alagút, amin le lehet jutni a Velodromra, nem pont az alacsony autóknak a legideálisabb, mi megoldottuk (én visítottam, Gyuri meg röhögött, mialatt a Tapírka lejutott, végigkarcolva a betont). Binci híresen megbízható Bogara is megoldotta és Bencsik Balázsék is bejutottak valahogy a legendás hot-roddal, bár azt mondjuk személy szerint szívesen megnéztem volna. Az alagútban való csigatempó helyett később láthattuk a pályán körözni... amiről annyit, hogy nem volt ember akinek ne kötötte volna le a figyelmét az a képződmény. Mi speciel rajongói vagyunk...

Amikor pedig leértünk, mindenkiben átváltott a 2012-es üzemmód egy nosztalgikus, 50-es, 60-as évek-beli állapotra. Élmény volt nézelődni, figyelni az emberek arcát, hogy mennyire másak ott, mint egy átlagos hétköznapon a bevásárlóközpontban vagy a munkahelyen unatkozva. Együtt nézte a gyönyörű, jelmezbe öltözött 30-körüli anyuka a hófehér ruhába öltöztetett rózsaszín kalapos kislányával a pályán köröző háború előtti vasakat, egymáshoz bújva beszélgettek a szerelmes párok a lelátókon, szinte megelevenedett a Made in Hungária. Mindenkit magával ragadott ez a máshoz nem hasonlítható élmény.

Köszönjük, hogy ott lehettünk, jövőre ugyanekkor, ugyanott!