Ez egy órával ez előtt még egy anyázós bejegyzés lett volna, amiben elmondom, hogy mennyire hihetetlen a távol-keleti gyárak pontatlansága, hogy ha úgyis méretre gyártanak valamit, akkor az miért nem helyes méretű... és hasonlók. Így is anyázós lesz, csak kicsit másképp.
Reggel az Ateritől kunyeráltam gömbfejkinyomót, így ki tudtam szedni az eredeti tengelycsonkot, és beszerelni a másikat. Majd elkezdtem összerakni, felkerült a fék, tettem volna vissza a dobot, de nem ment... és megint nem. Nem értettem, hogy miért, de nem csúszott fel a dobban lévő nagyobb csapágy a csonkra. Beszéltem Maresszal, hogy mi lehet az oka, azt mondta, hogy a tengelycsonk mérete nem jó, reszelni kell belőle, vagy a csapágyból, ugyanez volt a helyzet a John Deere esetében is. Hurrá! Itt jöttem fel a garázsból, szidva az összes ferdeszeműt, amiért nem képesek egy olyan egyszerű eszköz használatára, mint a tolómérő.
Szerencsére nem álltam neki azonnal, és teljesen más miatt beszéltem Robival is (tőle vettem az ültetőcsonkot), és azt mondta, hogy ez a jobbik fajta, ebből biztosan nem kell faragni. Itt elvesztettem a fonalat, nem tudtam, hogy akkor hol is van a hiba. Visszamentem hát a pincébe, várva az isteni szikrára, ami megvilágítja elmém, és rájövök a problémára.
Kivettem a fékdobból a csapágyat, gondoltam felpróbálom külön a csonkra, és láss csodát, így se volt jó. A másik oldalra sem. Csak Maresznak lesz igaza, és reszelnem kell... Ekkor - nem tudom miért, talán az imént említett isteni fény jött segítségemre - szétszedtem a másik dobot is, hátha az a csapágy jó lesz. És jó lett! Mindkét oldalon!
Megtakarítva egymás mellé helyeztem őket, és ekkor tűnt fel, hogy a kettő nem ugyanakkora. Hogy ki volt az az idióta, aki különböző csapágyat rakott a két kerékbe, nem tudom, de innen csókoltatom! A gyári tengelycsonkra ezek szerint mindkettő jó volt, ám most már "változott a szitu". A közel negyven perces műveletet így sikerült három naposra nyújtanom, bár még várjuk ki a végét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése