Az idei tél viszonylag hosszúra sikeredett, de a korábbi apokaliptikus előrejelzések ellenére valahogy sikerült túlélnünk azt a kőkemény harminc centis havat, ami Kishazánkat ellepte. Ahogy jött a jó idő, a hormonokkal egyszerre a valagunkban található bolhák és egyéb apró szmötyik is mozgolódni kezdtek, valahogy elérkezettnek láttuk az időt, hogy a lassan múló hónapok után végre előássuk a vasakat a garázsból. Ezt nehezítette a pincelejáró, hiszen fekvése miatt azt a területet még akkor is hó és jégtakaró fedi, amikor már sehol máshol nincs egy szem se. A jó idő beköszöntével ennek olvadását csákánnyal segítettük elő, aminek köszönhetően a Yugo már péntek este elhagyta a garázs betonját.
A többiek megvárták a szombatot. Aranka gyakran volt járatva a tél folyamán, de a Typ4 és a Bogaram úgy került le, hogy kétséges volt, saját lábukon, vagy vontatókötél végén hagyják-e el a garázst. Az aksik töltődtek előző nap óta. A Tapír (Typ4) volt az első. Töltöttünk benzint a karbikba, indítózás, semmi. Az önindító egyre lassabban forgatott, mi pedig fogtuk a fejünket, hogy ha nem tud kimenni, akkor a másik kettő is bennragad. De szerencsénk lett, mert mikor már kezdtük feladni a reményt, minimális fordulaton beröffent a kétliteres motor telefüstölte a garázst, és második próbálkozásra gond nélkül kiállt a garázsból. Igaz egy keveset magával vitt a betonból, de ennyi igazán belefér.
A Typ3-mal nem volt gond. Aranka a rövid indítózás után beindult, és miután megtalálta az alapjáratot, első nekifutásra ki is jött a garázsból.
Ekkor jött a problémás kölyök (vagy öregúr?), Oli, hiszen bár ugye nyáron újra lett kábelezve, az aksit kicserélni már nem maradt kedvem. Ugyan másfél napot töltődött, de ami szar az szar. A karbi kapott benzint, az önindító forgatott, de mire beröffenhetett volna, elment a kakaó. "Ki kell vinni" - mondtam, és kieszeltük, hogy majd a pincében betoljuk. Kit lep meg, ha azt mondom, hogy nem sikerült?
Visszadugtuk hát a töltőre, addig pedig elmentünk, csaptunk egy kört Arankával és a Tapírral. Ez a két autó külön-külön is feldolgozhatatlan a kevésbé szakavatott utca emberének, de egymás mögött haladva talán a virágkarnevál kocsijaihoz hasonló feltűnést keltenek.
Mire néhány fotó elkészítése után visszatértünk, töltődött annyit az aksi, hogy át tudja forgatni egyszer-kétszer a motort az önindító. Ekkor már ennyi bőven elég volt, beindult, így felsorakozhatott mind a négy autó a ház előtt (a Rozsdának ott van az állandó lakhelye). Következhet a műszaki vizsga, az OT minősítés, ültetés, felnivásárlás, karbicsere és egyéb okosságok, hogy a szezon kezdetére igazán ütős flottával érkezhessünk a különböző találkozókra és egyéb eseményekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése