2011. december 21., szerda

Korai ébredésem oka

Szeretek sokáig aludni, pláne olyankor, amikor megtehetem (azaz nincs lapzárta). Ma reggel is így terveztem, azonban helyette egy telefonhívás ébresztett. Egy fiatal női hang volt, amely elhadart egy gyors bemutatkozást, (Mészáros Tímea, de, hogy melyik egyetemről, azt nem tudom...) aztán arra kért, hogy segítsek rajta. Egy féléves feladatához van szüksége egy interjúra valakivel, aki a médiában dolgozik (pff, én?), és egy ismerőse adta meg neki a számom, akinek az autóját már bemutattuk, mellette pedig ő is olvasónk, a bátyja veszi a Magazint az első számtól kezdve. Mondtam neki, hogy engedje meg, hogy magamhoz térjek, és tudjak értelmesen beszélni. Negyedóra múlva visszahívott, és feltett néhány kérdést, most pedig már küldte is a kész anyagot. Valóban sürgős lehetett...
Mivel nem jelenik meg sehol, így gondoltam kiteszem ide, úgyis van néhány olyan kérdés benne, amire kíváncsiak lehettek. Timi, remélem jó jegyet kapsz, köszönöm szépen, hogy rám gondoltál!


A Rozsdakupac Magazin április óta van jelen a piacon. Nem csak egy autós lap, hanem egy igazi életstílust közvetít, szórakoztat és nevel. A főszerkesztővel Bíró Imrével, azaz közismertebben Bincivel beszélgettem.

Igaz, hogy az egész csak egy blogból indult?
Így van. A debreceni bogaras baráti társaságnak akartam egy netnaplót készíteni, és így jött létre az első Rozsdakupac. Ennek kb. három éve.

Miért lett ez a név?
Nem tudom. Egy márciusi délután volt, ültem a gép előtt. A „cím” mezőben villogott a kurzor, valamit be kellett ütnöm. Nem akartam olyat, hogy „bogarasok debrecenből” vagy ilyesmit, így lett Rozsdakupac.

Hogy lett a bogaras blogból országos magazin?
Tavaly ilyenkor túl sok szabadidőm lett, amivel szerettem volna kezdeni valamit. Korábban már megfordult a fejemben, hogy jó is lenne, ha... sőt, még terveket is készítettem egy leendő magazinnak. Ekkor született meg a mostani logó is, de persze akkor nem lett belőle semmi.

Egészen áprilisig.
Így van. Tavaly decemberben felhívtam Gergőt és Gyurit, hogy volna-e kedvük egy ilyenhez. Egyhangúan és határozottan vágták rá, hogy igen. Olyannyira, hogy elkezdtük csinálni, de akkor még csak úgy hobbiból, átgondolatlanul. Aztán lett egy magazinunk, amit ki kellett nyomtatni.

Mi visz rá valakit, hogy egy új sajtóterméket hozzon létre, ami az autókról szól?
A hülyeség. Egyszerű. Kellett valami, ami leköt, az autókat szeretem, de annyira nem értek hozzájuk, hogy autószerelő legyek. Fotózni szeretek, írni szeretek, a többi egyértelmű. (nevet)

Egy barátom állítja, hogy fizetnek nektek azért, hogy az autókat bemutassátok a magazinban. Én azt mondtam, hogy nem, ezért fogadtunk egy üveg borban. Ki nyert?
El kell keserítenem... a barátodat, mert már akár most is elindulhat a boltba a borért. A fotózások „mindenkinek jó” alapon működnek, azaz senki se fizet senkinek. A tulajdonos örül annak, hogy az autóját bemutatjuk, mi pedig annak, hogy van mit bemutatni. Ennyire egyszerű.

Küldik nektek az autókat, vagy ti keresitek fel őket?
Ahogy mondod... vagy küldik nekünk őket, vagy mi látjuk meg valahol őket.

Bizonyára sok szép autó érkezik, hogy nem vesztek el közöttük?
Igyekszünk egy irányvonalat kijelölni, sok számra előre leosztva a tartalmat. Próbáljuk úgy intézni, hogy egy számban semmiképp, de két egymást követő számban se szerepeljen két egyforma típus. E mellett fontosnak tartjuk, hogy minden számban legyen egy valóban filléres autó, mellyel meg tudjuk mutatni, hogy valóban lehet nagyon olcsón autózni.
Az áldozatok kiszemelése pedig többféleképp történhet. A legegyszerűbb dolgunk a közeli-távolabbi ismerőseink autóival van, hiszen ezek végig a szemünk előtt vannak, kapcsolatban vagyunk velük, hallgatjuk a terveiket, és tudjuk, hogy igen, ez a vas ütős lesz, majd ha kész, akkor befotózzuk. Ilyenek a jelenlegi szám Trabantjai is, hiszen ahogy írjuk is, szinte a vásárlásuk óta figyeljük őket.

De nyilván nem ismerhettek mindenkit.
Nem is. Vannak olyan autók, amelyek gazdáival ugyan nincs személyes kapcsolatunk, de a létezéséről nem csak mi, de sokan mások is tudnak. Vagy valamelyik találkozón sztárolták fel őket, vagy az internet által kaptak szárnyra, stb. Ilyen pl. a Zsigulimó, vagy a zöld Golf I. Ezekből van néhány raktáron, általában ezekből lesznek a címlapautók, a nagy durranások.
Ám gyakran történik olyan, hogy egy bizonyos eseményen meglátunk egy számunkra addig ismeretlen példányt, és már rohanunk is egyeztetni a tulajdonossal a fotózást. Avagy szerelem első látásra... Ilyen volt a harmadik számban szereplő Alfetta.

És ezek mellett gondolom mindenki meg akarja mutatni a sajátját.
Ha nem is mindenki, de nagyon sokan. Rengeteg autót kapunk e-mailben, vagy a Facebook üzenőfalunkra feltöltve, melyek közül szintén szívesen válogatunk. Persze ezek mindig csak néhány számmal később tudnak bekerülni, hiszen mivel nem tudunk velük számolni, nem hagyhatunk nekik helyet előre. Más kérdés, hogy volt ezek között is volt olyan, amelyikre azt mondtuk, hogy „mánazonnal” és mentünk is befotózni.

Ez azt jelenti, hogy hónapokkal előre dolgoztok?
Annyira azért nem eszik forrón a kását. Ugyan a valós munka többnyire a két megjelenés közötti két hónapban történik, a tartalmi kiosztást igyekszünk jó előre kitalálni. Még 2011 van, már a jövő évre megvan a teljes anyag. Tudjuk, hogy melyik számba milyen autók jelennek majd meg, így az újonnan bejövő autók már csak leghamarabb a 2013-as évben tudnak lejönni. Hiába, kéthavonta hat autó...
Van bármilyen kikötésetek, hogy milyen autók kerülhetnek a Magazinba? Minek kell megfelelni, hogy egyáltalán szóba álljatok valakivel?
Kitétel nincs. Mindössze annyi, hogy legyen valami koncepció az autó építésében, vagy legyen teljesen gyári. Ha egyszer ránézünk és ütős az autó, azt már nagyon kevés dolog tudja elrontani. Képviseljen valami egységes stílust, legyen benne az építő személyisége, és a legfontosabb, hogy az autó korát, a történeti hátterét és a gyári megoldásokat tartsa tiszteletben. Ne legyen a Passat hűtőmaszk a Wartburgra hegesztve, és ne legyen kabrióvá alakítva az, ami korábban nem volt az. Olyan autókat keresünk, amelyek példaként szolgálhatnak a kezdő autóépítők számára, akik éppen most állnak szakadt, fellelt roncsuk mellett, és akarnak kezdeni vele valamit.

Tehát ami nektek tetszik, azt biztosan szeretni fogják az olvasók?
Ez kicsit sarkos. Inkább azt mondanám, hogy amiről azt gondoljuk, hogy tetszeni fog az embereknek, azt mutatjuk be. És ezek általában nekünk is tetszenek. Eddig még nem volt panasz.

Ha én olyan autót szeretnék építeni, ami bekerülhet a Magazinba, de nincs ötletem, akkor mi a teendő, hogy mégis sikerüljön?
Ha nem érzed a csíziót, akkor ne kezdj faragni, mert nem sok jó sülhet ki belőle. Viszont nagyon szívesen adunk tanácsot azoknak, akik nem tudják, hogy melyik lenne a helyes út az autójuk megépítésében. Hiszen a bemutatás mellett azt is célul tűztük ki, hogy a hazai autópark példaértékű legyen, hogy a magyar vasakra csöpögjenek szerte Európában. Valahogy úgy, ahogy a teszik azt az orosz Ladákra, vagy a lengyel Trabantokra, holott egyik csapat sem rendelkezik sokkal előnyösebb anyagi feltételekkel, mint mi. Így talán egyszer nem a kókány megoldások lesznek előtérben. Gondolok itt az agyonszpojlerezett és neonozott Bogarakra, vagy a csapatós Zsigulikra. Elmagyarázni talán nehezebb, de ha fellapozod a Magazint, bizonyára jobban megérted.

Ezek szerint letettétek a névjegyeteket az épített autók mellett?
Ez azért nem teljesen így van. Igyekszünk a lehető legváltozatosabbaknak lenni. Nagyon sokan küldenek nekünk gyári autókat, azonban ezekkel a legnagyobb problémánk, hogy bár szinte kivétel nélkül gyönyörűek, nagyon rövid a történetük: Megőrizték-megtalálták-tovább őrzik. Mivel nem képeskönyv vagyunk, a legnagyobb sajnálatunkra ezeket nem tudjuk megjeleníteni, hiszen a kollégák igen utálnának, ha a semmiről kellene nyolcezer karaktert kiizzadniuk.

De mégis voltak eredeti autók.
Így van, volt Mantánk, Betánk, Zsigulink eredeti állapotban.

Mi a helyzet a motorokkal?
Ezen már régóta agyalunk. Szeretnénk nekik helyet adni, ám egyedüli probléma vele, hogy a szerkesztőségben igazán senki se ért hozzájuk. Ráadásul hazánkban a gyári motorokat a különböző veterános magazinok, míg az építetteket a Wild hozza le. Jelenítsük meg ugyanazt, amit egyszer már olvashattak? Lesz motor, de nem tudom megmondani, hogy mikor és milyen formában.

Hogyan zajlik egy anyag elkészítése?
Miután megvolt a kapcsolatfelvétel a tulajdonossal, megbeszéljük a fotózási helyszínt, ahol találkozunk. Mindig olyan helyet választunk, amely passzol az autóhoz... vagy éppen nagyon elüt tőle. A lényeg, hogy jól mutasson, és a szimpla dokumentációnál erősebb fotók készülhessenek róla. Először a külső fotókkal, a totálokkal kezdünk, majd jöhetnek a részletek, végül a menet közbeni képek...

...Azt szoktam látni, hogy a legtöbb bemutatónál Fotó: Gegob, Binci van feltűntetve. Ezt hogy kell elképzelni? Ketten kukkoltok egyszerre a fényképezőbe, vagy versenyeztek, hogy ki készíti a jobb fotót?
(nevet) Ha nem is teljesen így, de valami hasonló a helyzet. Van, amikor külön dolgozunk, de a legjobb képek mindig akkor születnek, amikor mindketten jelen vagyunk, együtt találjuk ki a kompozíciót, a beállítást. Vagy egyszerűen csak mindketten fotózzuk az autót, és lesz miből válogatni.

Miután elkészültek a fotók, mi következik?
Még ott a helyszínen megtörténik a beszélgetés az autó történetéről, ami a későbbi cikk alapját adja. Visszatérve a főhadiszállásra pedig elkészül a szöveg, utómunkázzuk a képeket, összeszerkesztjük és kész is.

Mit tartasz a Magazinnal elért legnagyobb sikernek?
Talán azt, hogy a semmiből létrehoztunk valamit, amit szeretnek az emberek, és egyre inkább elismeri az a szakma, amelybe mi inkább vagyunk feketeseggű amatőrök, mint igazi újságírók. Valamint nagyon örülök, hogy olyan kapcsolatokat és barátságokat sikerült kialakítanunk, amelyekről korábban álmodni se mertem volna.

A Winkler Róberttel és Bazsó Gáborral való találkozásra gondolsz?
Többek között. Ez a legfrissebb, nagyon örülök annak a beszélgetésnek, de mellettük természetesen még rengetegen vannak, akikkel soha nem hozott volna össze az élet.

Hova tovább?
Mindenképp fejlődni szeretnénk még vizuálisan és tartalmilag is. Kiforrottabb cikkeket szeretnénk, ütősebb képekkel...

...pedig most se panaszkodhattok!
Nem panaszkodok, mert maximálisan meg vagyok elégedve a srácok munkájával, de közös célunk az, hogy a Rozsdakupac láthatóan fejlődjön számról-számra.

Sok sikert kívánok hozzá, köszönöm a beszélgetést!
Én köszönöm!

3 megjegyzés:

  1. Nyomjátok srácok, jó ez, amit csináltok. Lesz kaka bőven, kritikus ezer, de a számokra hallgassatok csak és a szívetekre.
    üdv
    ommm

    VálaszTörlés
  2. Hajrá! Csak bátran!
    http://jazzfive.mlap.hu/

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük szépen, nagyon igyekszünk! Kaka már van, de úgy gondolom, hogy a szívünk is a helyén. Ilyenkor meg mindig újabb lendületet kapunk!

    VálaszTörlés