De jó, hogy vagytok!

A helyzet a következő: Van nekem egy drága Bogárkám, amely végre kezdi elnyerni azt az állapotát, amit mindig is szerettem volna. A karosszéria jó és teljesen gyári, már csak az indexburákat kell színre fújni a hamisítatlan sparkäfer külsőért (+ a krómokat kellene szürkére fényezni, de azt nem fogom, az jó így). A motor rendben, futómű jó, bár azon még faragunk (erről lentebb). Az átvezetékelésnek köszönhetően végre az elektromos rendszer is jó. Nem, nem a 6V-oshoz képpest jó, hanem tényleg jó.
Mellette pedig ott a Rozsda, amely ugyan nem az enyém, de végre egy olyan autó, amin kiélhetem a kreativitásomat. Ezzel eddig minden rendben van, de a kettőből most egyik se használható.

Nem lenne nagy dolog, hiszen Olivérnek csak a hátsó lámpáit kellene megnézni, hogy mostanában miért nem világítanak, aztán műszaki és csókolom. Igen ám, de egyszer végre szeretném megcsinálni a régen áhított muzeális minősítést, de ezt is inkább majd tavasz környékén. Ehhez vissza kell tenni a kerekeket, megemelni az orrát és gyakorlatilag kész is van. Igen ám, de most az a bizonyos hajlamom kissé elferdült, így szeretném, ha a képen látható, kissé vadabb állapot tovább fokozódna. Különösen mióta a két szememmel láttam, hogy a nála 7 centivel alacsonyabb Tapír (411) gond nélkül lemegy a garázsomba. Így az OT után minden bizonnyal jön a - szintén régóta vágyott - komolyabban ültetett és keskenyített futómű ültetőcsonkkal, hátul pedig lentebb pakoljuk egy ricnivel. Eltolhatnám úgy is a minősítésre, hiszen mindegyikről könnyen be lehetne bizonyítani, hogy létezett akkoriban, de inkább nem keresem a konfliktust, jó az gyáriba'. Ezt követően pedig szeretnék bele egy pár támla nélküli, korabeli retro kagylóülést, hogy az egyetlen még eredeti alkatrészt, az üléseket kíméljem a saját valagamtól. Valamint a vezetőülés kicsit már ki is van ülve (így vettem), amitől hosszú úton fáj benne a derekam.

A Rozsda pedig a legutóbbi villamossínes találkozáskor sikeresen megrottyant. Sajnos az alváz nem csak azon a ponton van megfáradva, hanem lyukak vannak a padlólemezen (nem, nem lyukacskák, hanem q*vanagy kráterek) és a küszöbön is át lehet látni. Maradhatna így, hiszen a célnak tökéletesen megfelel: trélerre fel, találkozón le, aztán vissza, de szeretnék belőle használható autót csinálni. Nyilván nem napi használatút, de néhányszor azért lehessen vele polgárokat pukkasztgatni. Ehhez nincs más megoldás, mint az alvázcsere, aztán pedig találni kell egy olyan állomást, ahol nem lőnek fejbe, ha le akarom műszakiztatni. Ja, és egy értelmesebb motor se ártana bele, mert a jelenlegivel nem szívesen indulok el messzire.

Ha ez nem lenne elég, még ott a Jawa is, ami most szombaton megy majd teljes műszaki rendberakásra (a patkány-külső marad egyelőre).

Minderre tavaszig van időm, hiszen május elsején nagyon szeretnék körözni valamelyikkel a Velodromon. Izgalmas lesz, és előre látom, hogy mint minden évben, ennek a töredéke se fog sikerülni... De azért nem adom fel...