Az idei év kicsit sűrűre sikeredett. Mióta megvettem a Bogaram (épp hétvégén volt 4 éve) mindig megfogadom, hogy a következő esztendőben valamivel kevesebb találkozót látogatok meg. Aztán persze minden évben egyre több lesz. Na de még az is csak lópikula a 2011-es szezonhoz képest, hiszen most az volt a kuriózum, ha éppen akadt egy olyan hétvége, amikor nem mentünk sehova. De nem is panaszkodok, mert imádom.
Ugyan még a jövő héten ott leszünk a Retro Cruise Nighton, az idei találkozós szezon egy hatalmas eseménnyel ért véget a Papp László Sportarénában. Önmagában a helyszínválasztás is sejtetni engedte, hogy nem egy hétvégi gurulásról lesz szó, de a Videoton tévét a standra cipelvén (tudjátok milyen k*vanehéz?) már konstatáltam, hogy a felhozatal is legalább olyan erős.
Miután a stand felépült, volt pár szabad órám körbenézni, és a korábbi megállapításom helytállónak bizonyult, ugyanis valóban olyan autók voltak a helyszínen, amelyek a térdek összerogyasztását és a száj kitátását eredményezték. A rengeteg gyönyörű autó között néhány olyan találtam, amelyet még soha életemben nem láttam közelebbről. Kiemelni nagyon nehéz, kedvencemnek talán a Carlos Sainz Celicát választottam, de a Bugatti Grand Sport, a Verdákból ismert Hudson Hornet, a Volvo 1800ES, a Citroen SM, a Land Rover II és persze a régi nagy szerelmem a Delorean DMC-12 közül is hazavittem volna bármelyiket. Ja, és volt itt Austro Daimler, amelyet korábban még senki se látott, valamint a Horthy belovagolását kísérő két Harley közül is kiállították az egyiket.
Mivel a standunk viszonylag elszeparálva állt a kiállított járművektől - és mert olyan minőségű autónk nincs ami ilyen helyen mutatós lenne - most egészen az utolsó pillanatig úgy volt, hogy nem viszünk magunkkal egyetlen vasat sem. Aztán gondoltam egyet, és bedobtuk a Jawat Boxerbe és letettük a stand mellé, így a motor is bemutatkozott már találkozón... nem is akármilyenen...
Aztán megindult a roham. Mi Gegobbal az autók között kattintottunk, a többiek pedig a standon beszélgettek a régi, vagy a leendő olvasókkal. Időközben zajlottak a különböző felvonulások és koncertek a színpadon (zseniális ötlet az egyébként statikus kiállítást eképpen megmozgatni).
Nagyszerűen éreztük magunkat mindhárom nap, a fogadtatás a főszervezőktől a biztonsági őrökig ugyanolyan szívélyes volt. Ám számomra a pontot az i-re Csikós Zsolt tette fel, amikor hirtelen megjelent a standon gyermeki lelkesedéssel, hogy már nagyon régóta szeretett volna velünk találkozni, mert nagyon tetszik neki, amit csinálunk. Én megálltam a növésben és onnantól fülig ért a szám, még akkor is, amikor hajnali fél négykor begurultam itthon a kertbe.
Az OT-Expo tavasszal és az Oldtimer Youngtimer Fesztivál ősszel. Két zseniális esemény, amely keretezi a találkozós szezont. Reméljük ez sokáig így marad, és nagyon köszönjük, hogy mindkettőnek részesei lehettünk! További képek este a Facebook oldalunkon, "tetszikeljétek"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése