KGST Party

A Pócsi tesók idén sem okoztak csalódást és ismét bebizonyították, hogy mért is a KGST Party az ország egyik legjobb és legszínvonalasabb autós találkozója. Bizony, ez már a 9. alkalom volt, hogy Nyíregyházán összegyűlt az veterán és hobbiautósok színe java, és hál' istennek az érdeklődésének és a résztvevőknek köszönhetően a kezdeti keleti blokkos találkozó szépen lassan össznépi autós ünneppé nőtte ki magát, ahol nyugodtan megfér egymás mellett a Volga a VW Bogárral, vagy a Trabant és a Skoda a Japán vagy Ámerikai vasakkal.

Számomra több okból is felejthetetlen marad az 2011-es KGST Party.

Egyrészt átestem a tűzkeresztségen. Legalábbis, ami a mikrofonba komolyabb tömeg előtt beszélést illeti. Pisti többször is átpasszolta a mikrofont, hogy besegítsek neki, míg ő a hangszálait kíméli. A kezdeti lámpaláz leküzdését és a „na most mégis mi a francot is kellene mondani” után megtaláltam a nyelvemet és azt hiszem egész jól abszolváltam a feladatot. De úgyis a közönség zsűrizik, szóval várom az észrevételeket. Mondjuk az nem egy egyszerű feladat, hogy arról beszélj folyamatosan, hogy valaki a színpadon áll és egy petrencés rudat tart, hiszen ez nem éppen egy eseménydús versenyszám. Mert ugye az emberünk csak áll és tartja a rudat, és csak áll és tartja. A lényeg viszont, hogy újabb fontos lépést tettem afelé, hogy hamarosan már én közvetíthessem a Forma-1-es futamokat a TV-ben.

A másik, és sokkal fontosabb ok pedig, hogy Pócsiéknak köszönhetően a KGST Party keretein belül megrendeztük/megrendezhettük a Rozsdafesztivált. Ami azért volt nagyon fontos, hiszen így személyesen találkozhattunk a Magazin olvasóival, eszmét cserélhettünk az autókról és az élet dolgairól vagy egyszerűen csak megihattunk egy sört.

Szinte elmondhatatlanul felemelő érzés volt, amikor odajöttek hozzám és gratuláltak, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen színvonalas újságot sikerült összehoznunk. Szívet melengető volt hallgatni, ahogy az emberek csillogó szemmel mesélték, hogy mi és miért tetszik nekik az újságunkban. A legjobban talán az tetszett, hogy mindenkinek bejön a cikkek hangvétele

és laza, közvetlen stílusa, és éppen ezért őszintének érzik a tartalmat, hiszen nem akarjuk másnak előadni, mint ami.

 

Hihetetlen lelki töltést adott ez a hétvége és a rengeteg ember szeretete, akik azt éreztették velünk, hogy igenis sikerült valami értelmeset és értékeset alkotnunk fél évvel ezelőtt, amikor belevágtunk a Magazinba. Ez a sok pozitív visszajelzés pedig óriásira duzzasztotta a tettvágyamat, és most még nagyobb elánnal fogom belevetni magam a következő szám(ok) munkálataiba, hogy tényleg azt mondhassam „igen, megérdemeltük a dicséretet és a bizalmatokat”. Mert ezért éri meg ezt csinálni, hogy lásd az örömöt az olvasók arcán, mikor a kezükbe veszik a munkád gyümölcsét. Aki pedig nem így látja, az talán jobb, ha pályát módosít.

 

S hogy egy kicsit kedveskedjünk mindenkinek, aki kilátogatott a KGST Party/Rozsdafesztiválra, azokat vártuk sok szeretettel egy rögtönzött stúdió fotózásra a csillagos ég alatt és mindenkinek a vasáról kattintottunk néhány képet, melyek hamarosan elérhetőek lesznek a rozsdakupac.hu címen.

 

Én a magam részéről köszönöm mindenkinek, aki ott volt ezen a hétvégén, hisz mérhetetlenül sok erőt adtatok a folytatáshoz. Köszönöm.