2011. augusztus 31., szerda

Trabant fotózás

A héten mint a jómunkásemberek csak jövünk-megyünk, és minden nap fotózunk, hiszen itt a jó idő, télen majd  nehezebb dolgunk lesz a hóban. Mint a hangya... A mai napon egy kicsit nehezebb dolgunk volt, hiszen hozzánk igen közel álló kis csapattal dolgoztunk együtt. Hogy miért nehezebb? Mert jó társaságban sokkal nehezebb a melóra koncentrálni, pláne, amikor a fotózás közepén előkapják a kempingszéket, vízipipát némi piknikhangulatot rögtönözve a már felparcellázott, de még üres józsai területen.
Ennek, a három autó beállításainak nehézségeinek és az új objektívnek (nem is új, épp hogy nagyon régi 1,8-as fix 50-es) köszönhetően kicsit körülményesebbre és hosszabbra sikeredett a művelet, de minden perce megérte, hiszen egy fantasztikus délutánt töltöttünk el. Tevagyatilaaa?

2011. augusztus 29., hétfő

A Rozsdakupac Zakynthoson (újra)

Érdekes, hogy nemrégiben kaptunk egy képet, amin a Rozsdakupac második száma egy zakynthosi naplementében tündököl a tengerparton. Most ugyan nem a parti homokban, de ugyanazon a szigeten járt egy másik példány, amit talán némileg autentikusabb környezetben fotózott le Katonka Sanyi barátunk.
Mellesleg egy nagyon durva Hachirokut épített fel egy szitássá lyukadt vasdarabból, amit majd mindenképpen meg szeretnénk mutatni nektek is a magazin hasábjain. Elvileg némi ültetés van hátra és kész is van...
Addig is nagyon köszönjük a képet!

Desert Eagle

A mai fotózásnak sikerült egy igazán ütős helyet találni, hiszen a katonai mintás CRX homokdűnék közé helyezése egy igazi sivatagi bevetésre repített minket. Igen ám, de két lehetőségünk volt: Vagy munkaidőben megyünk, vagy semmikor. Így az elsőt választottuk, ami miatt el kellett viseljük, hogy a frissen megtakarított autótól ennyire dolgozzon a markoló. Kicsit tovább tartott, de a képek ütősek lettek...

Geekay ♥ Dacia

Van az úgy, hogy az ember külső erők hatására képes megváltoztatni a véleményét. Így történt ez Gergőnk esetében is. Ugyanis a Magazin első számához amikor fotóztuk a Samarát, akkor már cikkünk szereplője, a kombi Dákó is jelen volt, de akkor idő hiányában elnapoltuk a fotózást. Aztán megtörték a seggét, végül pedig némi lakatosmunka alá esett, valamint a vas osztókörén és felnijén is mókoltak. Tehát az autó mindvégig ott volt előttünk, de nem fotózhattuk. Gergőnek nem tetszett. Nagyon nem. Olyannyira, hogy nem is szerette volna bemutatni, hiába győzködtük, hogy ütős vas ez, meg mégis csak egy olyan lehetetlen modell, amiből senki se akar autót faragni, épp ezért igazán paraszt. De egyszer csak jött egy hirtelen pártfordulás, amikor is azt mondta Gergő, hogy továbbra se jön be neki, de szeretné ő megírni a bemutatót, csakazértis. Mondtuk neki, hogy nincs akadálya, de féltünk hogy majd lehúzza. Szerinte azonban pont így lesz ütős a cikk.
Aztán jött a tegnapi NI-os kiállítás, amikor is jobban és közelebbről sikerült Gergőnknek szemügyre vennie a korábban csak fotókról látott Dákót. Eleinte csak hümmögött és nézegette, majd hosszú idő után nagy sóhaj közepette kijelentette: "ez élőben nem is olyan rossz". A nap folyamán, miután a magunkénak tekintettünk sörpadostul egy sátrat és alatta beszélgettünk, szóba került a téma. Ennek következtében Gergő bevallotta Lajának (a Dacia gazdája), hogy mennyire nem csípte a vasat korábban, de ahogy egyre inkább nézegeti, egyre jobban tetszik neki.
A csattanó azonban csak a nap végén jött, amikor feltoltuk a Rozsdát a trélerre, és mindenki indult haza. A naplementében távolodó Dákón ahogy megcsillant az utolsó sugarak egyike (sírjatok), Gergőnk csípőre tette a kezét, és közölte: "Nekem kell ez az autó"
Asszem nincs több kérdésem... :)

NI dolgozói nap

Hogy az National Instruments-nél honnan és ki ismer minket az teljesen mindegy is, egyre kevésbé lepődünk meg a hasonló helyzeteken. A lényeg annyi, hogy vagy két hete érkezett egy telefon, és megkértek minket, hogy segítsünk egy Trabantot szerezni, amelyet kontrasztként lehet kiállítani a dolgozói napon. Aztán egy Trabantból kettő lett, plusz csapódott mellé a Dákó és Aranka, na meg persze a Rozsda.
Ez utóbbi nem is volt olyan jó ötlet a múltkori baleset után, hiszen az autót nem lehet irányítani és az alja is még alacsonyabban van (alvázcsere a télen). Persze lábon így nem lehetett vinni, ezért jött a tréler, amit amikor megláttam valamiért nagyon röhögnöm kellett. Ugyanis egy másfél méteres palló volt a fél méter magas futóhoz, amire első ránézésre még egy rendes autóval se lehetett volna felállni. De jelentem, sikeresen megoldottuk a feladatot, még akkor is, ha a Rozsda elejét-hátulját emelnünk kellett, és így is végighúzta a hasát a tréleren, de fent volt. A körénk gyűlt közönség pedig kifejezetten élvezte a műsort. A leszedés már nem okozott akkora gondot, ráadásul itt még az aljára is tudtunk vigyázni, hiszen elegen voltunk ahhoz, hogy megemeljük. Este pedig az újbóli fel-lepakolás már rutinból ment. Más kérdés, hogy a pótkerékzseb többszöri lakatolásra szorult.
Az NI-nál egyébként nem történt semmi, ami számunkra érdekes lett volna. Nem mentünk visítva a Veca koncertre, nem tettük próbára gyönyörű hangunkat a karaoken és nem táncoltunk félrészegen a huszadrangú mulatósra (egyedül a Guitar Hero-t próbáltuk meg szétverni Gergővel). Sőt, eleinte úgy volt, hogy csak kitesszük a vasakat, aztán húzunk haza, de közösen úgy döntöttünk, hogy maradunk, és eltöltjük az időt. Ez néhány pizza és vízipipa segítségével nem is okozott akkora problémát. Az emberek szerették a vasakat, bár azon eset történt meg, hogy a szemben lévő BMW stand jobban izgatta a fantáziájukat, az X6-osba többen szerettek volna beülni. Bár azért nem egyszer elhangzott, a szokásos "ez most festés, vagy direkt ilyen?" kérdés.

2011. augusztus 25., csütörtök

Változások

Akik régebb óta követik nyomon a blogot talán észrevették, hogy az elmúlt napokban némiképp (azaz teljesen) megváltozott a Rozsdakupac megjelenése. Eddig is folyamatosak voltak a fejlesztések, de most a szolgáltató új lehetőségeket kínált, ami minket is lépésre késztetett. Ezentúl sokkal nagyobbak és ezáltal jobb minőségűek lesznek a fotók az oldalon, valamint igyekszünk egyre bővülő tartalommal jelentkezni a hazai és külföldi VW, valamint Kishazánk és a környék hobbiautós életéről.

2000 "tetszikelés"!

És hogy ejtsünk szót vidámabb témáról is, a facebook oldalunkon az éjszaka megérkezett a 2000. "lájkoló" (ezzel a szóval a mai napig nem tudtam megbékélni) is! Köszi mindenkinek, majd kaptok kislányt!

Elmarad a VW Fest

A legnagyobb sajnálatunkra a 2011-es debreceni Volkswagen Festivál elmarad! Túl sok hátráltató tényező keresztezte a munkánkat, ami miatt úgy döntöttünk, hogy a következő VW Fest 2012 szeptemberében kerül megrendezésre.
- Jelenleg a városban folyik a kettes villamos építése, ami miatt az egész város fel van túrva.
- A Kossuth tér nehezen megközelíthető, és elhagyható, valamint a tájékozódási verseny útvonala se mehetne a szebb környékeken.
- A Campus (Lovarda) területén felépült az informatikai kar épülete (tavaly ugye már építkeztek) ami miatt nem engedik meg a rendezvény lebonyolítását.
- A Dorcas kempingben pedig rádióamatőr találkozót szerveztek erre az időpontra.
- A korábbi évekkel ellentétben, idén nem sikerült szponzorokat találni, e miatt pedig a minőségből kellett volna alább adni (ezt pedig nem szeretnénk).
 - Valamint ugyanebben az időpontban rendezik meg a II. Transporter találkozót is, így az ütközés se lenne éppen ideális. (Velük megbeszéltük, hogy egyik évben ők, másikban mi szervezünk találkozót.)
Szóval idén nem, de jövőre mindenképp lesz VW Fest Debrecenben!

2011. augusztus 24., szerda

Studió képek

Köztudott, hogy a hétvégén a KgstPartyn mindenkinek lehetősége volt a saját autójáról egy-egy (aztán végül általában több) képet készítenie félig studió körülmények között. Ha más felállítottuk a felszerelést, akkor egyértelmű volt, hogy a saját vasainkról is lövünk pár kockát. A többiekéről készült fotókat a Magazin weboldalán megtaláljátok.





Gyoma&rőd

(A blog átszabásakor a két héttel ezelőtti bejegyzés valahogy előre keveredett.)
Annyi találkozón voltunk már idén, hogy kicsit kezd sok lenni (persze novemberben már minden bajom lesz, hogy nincs hova menni), ezért csütörtökön késő este, a többiekkel beszélgetve döntöttem el, hogy igen, idén is megyek Gyomára. Az pedig, hogy az autómat is viszem, csak később péntek dél körül vált biztossá. Gondolkodtunk, hogy induljunk-e el korábban, de végül miután megtudtuk, hogy a szokásos konvoj gyülekezik, úgy döntöttünk, hogy velük tartunk. 7 autóval vágtunk neki az útnak, ami többször megszakadt.
Először Békés megyébe belépvén, egy nagyobb gödörbe szaladtam bele, amikor is egy halk nyekkenés után mintha kihúzták volna az autót a konnektorból. Próbáltam indítani - nem sikerült. Elkezdtünk a hibán gondolkodni, de mielőtt bármi épkézláb megoldás is eszünkbe jutott volna, beindult a vas. Semmi gond, haladtunk tovább. Újabb 30 km és a hiba megismétlődik, most kátyú nélkül. Ezúttal a kézrátéttel gyógyítás nem használt, nem tudtuk mi a gond, az összes elektromos berendezés megadta magát. Valami kontakt hibára gyanakodtam, s a gyanú bebizonyosodott, hiszen miután végigpiszkáltunk minden sarut, visszatért a világítás és az önindító is forgatta a motort. De nem röffent be. Ekkor már Bill segítségével - aki motorral jött és állt meg - kerestük a hibát (két bogár és egy busz ment el mellettem amíg álltam, egy se állt meg még csak meg se kérdezni, hogy segíthet-e - mindegy). Minden bizonnyal sikerült megtalálni a hibát, hiszen a gyújtáselosztó főkábelre csatlakozó kábele végére nehezen tudtuk csak feltenni a sarut, amikor raktuk össze. Ezt a kátyúba hajtáskor bizonyára megütötte a csomagtartóban lévő sátor, amitől kissé megfoszlott és bizonyára nem vitte át a szükséges áramot az induláshoz. Így kicsit megkésve érkeztem meg Gyomára, de legalább sikerült letesztelni, hogy a lámpáimmal akkor is lehet látni, ha tök sötét van.
Ekkor már túl sok szomjas embert nem sikerült találnom a kempingbe, így azonnal belevetettük magunkat az éjszakába. Adusékkal ökörködtünk a füstgép környékén, és próbáltunk pár szót váltani a még beszédképes ismerősökkel. Világosodott, amikor aludni indultunk.
Szombaton a korábbi évekkel ellentétben nem vettünk részt semmilyen versengésen, azt se tudtuk, hogy milyen versenyszámok zajlanak pár méterre tőlünk. Cserébe inkább ejtőztünk és egyszerűen jól éreztük magunkat. Na és persze néztük a Molnár tesókat, ahogy hasasugrásnak álcázva próbálják kiszorítani a vizet a medencéből.
Talán a péntek esti gebasz miatt, talán az autóm állagának megóvása érdekében úgy döntöttem, hogy a locsolkodós felvonulás kimarad idén. Persze azért a főutcára kinéztünk, ahol nem úsztuk meg a locsolkodást. A többiek a csapatból továbbhaladtak, ám Gegobék is úgy döntöttek, hogy jobb volna kímélni Gabibát.
Az este ugyanúgy telt, mint az előző, előkerült némi tüzesvíz, amivel néhányan igen serényen öntözgették szikkadásnak indult gigájukat. Aminek eredménye többek között az lett, hogy Tsiga a víztorony tetején találta meg a sátrát. Reggel pedig az elgurult emlékfoszlányok összeszedése és egy kis fürdőzés után ideje volt útnak indulni, mielőtt a Balatonon tomboló vihar elér minket. Haza már csak négy autóval mentünk együtt.
Az autók száma így ránézésre jóval kevesebb volt, mint tavaly, valamint mint a legutóbbi igazi Gyomán. Közöttük túl sok új és ütős autót nem találtunk, összesen két vastól borultunk csoportosan térdre. Az egyik egy világosbarnássárga (szóval fosszínű) '66-os Cal-look bogár volt BRM felniken, gyönyörűen kivitelezve, míg a másik egy '79-es VW Derby felújítva, ültetve.Gyoma jó volt idén, főleg ha az ember nem vár el tőle többet, mint ami. Jövőre ugyanitt, de addig is a buli két hét múlva folytatódik a KgstParty-Rozsdafesztiválon, Sóstón!

2011. augusztus 23., kedd

KgstParty: Rozsdakupac Top7

A hétvégi KgstParty - Rozsdafesztiválon a szerkesztőség is kiválasztotta a számunkra legszebbnek ítélt autót a megjelent 260 vasból. Itt nem volt beleszólás, mindenki a saját ízlésének legjobban tetsző vasnak adta a díját. Mivel Pisti igen elfoglalt volt a szervezéssel, így helyette Tóca választotta ki a kedvencét. Ha pedig valamelyikkel közülük a jövőben a magazin hasábjain találkoznátok, az nem csupán a véletlen műve... Íme a Top7:
Gyurew: BMW e30 Baur

Gegob: Trabant 1.1

Binci: Fiat 124 Spyder

Mackó: VW Polo (még akkor is, ha nem öreg)

Geekay: Alfa Romeo Spyder

Juan: Skoda Favorit

Tóca: Polski Fiat 126

KGST Party

A Pócsi tesók idén sem okoztak csalódást és ismét bebizonyították, hogy mért is a KGST Party az ország egyik legjobb és legszínvonalasabb autós találkozója. Bizony, ez már a 9. alkalom volt, hogy Nyíregyházán összegyűlt az veterán és hobbiautósok színe java, és hál' istennek az érdeklődésének és a résztvevőknek köszönhetően a kezdeti keleti blokkos találkozó szépen lassan össznépi autós ünneppé nőtte ki magát, ahol nyugodtan megfér egymás mellett a Volga a VW Bogárral, vagy a Trabant és a Skoda a Japán vagy Ámerikai vasakkal.

Számomra több okból is felejthetetlen marad az 2011-es KGST Party.
Egyrészt átestem a tűzkeresztségen. Legalábbis, ami a mikrofonba komolyabb tömeg előtt beszélést illeti. Pisti többször is átpasszolta a mikrofont, hogy besegítsek neki, míg ő a hangszálait kíméli. A kezdeti lámpaláz leküzdését és a „na most mégis mi a francot is kellene mondani” után megtaláltam a nyelvemet és azt hiszem egész jól abszolváltam a feladatot. De úgyis a közönség zsűrizik, szóval várom az észrevételeket. Mondjuk az nem egy egyszerű feladat, hogy arról beszélj folyamatosan, hogy valaki a színpadon áll és egy petrencés rudat tart, hiszen ez nem éppen egy eseménydús versenyszám. Mert ugye az emberünk csak áll és tartja a rudat, és csak áll és tartja. A lényeg viszont, hogy újabb fontos lépést tettem afelé, hogy hamarosan már én közvetíthessem a Forma-1-es futamokat a TV-ben.
A másik, és sokkal fontosabb ok pedig, hogy Pócsiéknak köszönhetően a KGST Party keretein belül megrendeztük/megrendezhettük a Rozsdafesztivált. Ami azért volt nagyon fontos, hiszen így személyesen találkozhattunk a Magazin olvasóival, eszmét cserélhettünk az autókról és az élet dolgairól vagy egyszerűen csak megihattunk egy sört.

Szinte elmondhatatlanul felemelő érzés volt, amikor odajöttek hozzám és gratuláltak, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen színvonalas újságot sikerült összehoznunk. Szívet melengető volt hallgatni, ahogy az emberek csillogó szemmel mesélték, hogy mi és miért tetszik nekik az újságunkban. A legjobban talán az tetszett, hogy mindenkinek bejön a cikkek hangvétele
és laza, közvetlen stílusa, és éppen ezért őszintének érzik a tartalmat, hiszen nem akarjuk másnak előadni, mint ami.
 
Hihetetlen lelki töltést adott ez a hétvége és a rengeteg ember szeretete, akik azt éreztették velünk, hogy igenis sikerült valami értelmeset és értékeset alkotnunk fél évvel ezelőtt, amikor belevágtunk a Magazinba. Ez a sok pozitív visszajelzés pedig óriásira duzzasztotta a tettvágyamat, és most még nagyobb elánnal fogom belevetni magam a következő szám(ok) munkálataiba, hogy tényleg azt mondhassam „igen, megérdemeltük a dicséretet és a bizalmatokat”. Mert ezért éri meg ezt csinálni, hogy lásd az örömöt az olvasók arcán, mikor a kezükbe veszik a munkád gyümölcsét. Aki pedig nem így látja, az talán jobb, ha pályát módosít.
 
S hogy egy kicsit kedveskedjünk mindenkinek, aki kilátogatott a KGST Party/Rozsdafesztiválra, azokat vártuk sok szeretettel egy rögtönzött stúdió fotózásra a csillagos ég alatt és mindenkinek a vasáról kattintottunk néhány képet, melyek hamarosan elérhetőek lesznek a rozsdakupac.hu címen.
 
Én a magam részéről köszönöm mindenkinek, aki ott volt ezen a hétvégén, hisz mérhetetlenül sok erőt adtatok a folytatáshoz. Köszönöm.