Önmagában már az is nehezen definiálható, hogy mit is jelent a fogalom: magyar autós társadalom. S mivel az értelmező kéziszótár idevágó bejegyzését hiába is keresi az ember, megpróbálok én adni egy meghatározást.
A magyar társadalmat hajlamosak az emberek a világ egyik legszéthúzóbb közösségeként meghatározni a roppantmód művelt emberek. Ennek okaként pedig szerencsétlen történelmi hagyományainkat szokták felróni.
S annak ellenére, hogy a már valamivel kevesebb, mint 10 millió magyarnak csak egy kis szeletét jelenti az autós társadalom, ha lehet, ez egy még inkább széthúzó népség.
Sosem végeznénk, ha minden „kasztot” meg szeretnénk említeni, ezért csak nagyvonalakban a főbb csapásirányokról.
Ott vannak a modern luxusautóval furikázók. Itt az egyik azért utálja a másikat, mert az ő segge alatt nem egy négykarikás vas, hanem egy hárombetűs bajor talicska tépi az aszfaltot. És fordítva. Abban viszont hatalmas az egyetértés, hogy mindketten utálják a Suzukist, mert azért az milyen tróger kocsi már.
Ugyanez figyelhető meg a veteránosoknál is. Csak itt aztán végképp mindenki szívja a másik vérét. Korra és márkára való tekintet nélkül.
És ha ne adj isten valaki veszi a bátorságot és a fáradtságot, hogy megpróbáljon valamiféle egységet verbuválni az őskáoszban, az rögtön közellenségnek lesz kikiáltva, és fúrják, faragják, ahol csak lehet. Természetesen kizárólag tisztességtelen eszközökkel. De annyi vér senkinek sincs a pucájában, hogy nyíltan fel merje vállalni a véleményét.
Az a legszomorúbb, hogy nem a közös szenvedély (gyengébbek kedvéért: az autók) számít, hanem jellemzően valami kicsinyes féltékenység és alantas indokok.
Nem az a fontos, hogy mindannyian a ugyanazt szeretjük (igaz más formában). Nem az a lényeg, hogy benzint éget és berreg, ha nyomod a gázt. Nem az lebeg a szemünk előtt (tisztelet a kivételnek), hogy érezzük jól magunkat együtt.
U.I.: még mielőtt bárki is rám húzná, hogy névtelenül, vagy álnevek mögé bújva könnyű az eszet osztani, és kiosztani a többieket, hát nem adom meg senkinek ezt az örömöt. Sok szeretettel: Kóti Gergő :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése