2011. július 31., vasárnap

Majdnem kész

Pisti ma délután látogatást tett nálam, és ebbe a meglepő az, hogy tette ezt a cabrioval a zord idő ellenére. De így legalább megcsodálhattam a vasat összerakva, a saját lábán az újjáfestett kerekeken. Lényegesen mutatósabb lett, mint korábban a szürkékkel. Ezen kívül a fellépők is átestek egy felújításon, Pisti lecsiszolta, lefestette őket, végül pedig egy-egy új gumit kaptak. Már csak egy utolsó lépés van hátra, és valóban kész is, hiszen ahogy a 15 éves húgom fogalmazott meglátván a vasat: "Ennek jó magasan van az eleje!"

2011. július 28., csütörtök

Debrecen Cruise

Az idei második Debrecen Cruise kissé szokatlanra sikeredett, hiszen a korábbi léghűtéses VW gurulás mostanra teljesen átalakult egy össznépi autós gyülekezetté, ahol a majd' 50 megjelent, a világ minden táján készített igen nagy feltűnést keltett. Valamint tökéletesen mutatja, hogy a 70-es évekből származó, makulátlan Fiat 850 és a földrevert 90-es Civic is tökéletesen megfér egymás mellett.
Mi fél ötkor indultunk el Józsáról a Rozsdával. Hisz a másikon nincs műszaki, esőre is állt, és különben is, a Rozsda az új autó, mutassuk meg a népnek. Ezzel egészen az Egyetemig semmi probléma nem volt, ahol is kicsit elszámolva a villamossín magasságát, nekimentünk. Nem, nem levertük rá, hanem nekimentünk. Ekkor kiesett a kormány a helyéről, és nem tudtuk visszatenni. Ott álltunk a kereszteződés közepén az irányíthatatlan autóval, persze a lehető legrosszabb helyen. Sikerült megemelve áttolni a sínen, le a zöldre, és miután nem sikerült a probléma okát meghatározni, úgy döntöttünk, hogy eltoljuk az Egyetem parkolójába. Mindezzel csupán annyi volt a gond, hogy mindössze a kerekeket kézzel forgatva tudtuk kormányozni a vasat. Később sikeresen megállapítottuk, hogy az ütközéstől a híd felső része kiszakadt az alvázfejből, ami miatt a kormányrúd előrébb csúszott. Azzal tisztában voltunk, hogy az autó állapota nem újszerű, de ennyire azért nem gondoltuk, hogy ennyire oda van. Jöhet az alvázcsere.
Ezért kb. egy óra késéssel érkeztünk meg a helyszínre, ahol addig már egymás hegyén hátán sorakoztak az autók. Ekkor már túl késő volt, hogy rendezzük őket, így miután Pócsi Pisti is begurult Nyíregyházáról, átvonultunk a Főnix parkolóba, ahol némileg áttekinthetőbb volt a kocsik sora. Ahogy a bevezetőben is említettem, volt itt minden.
Az emberek kisebb csoportokban beszélgettek, egészen sötétedésig, amikor a korgó gyomrok arra nem késztették az egybegyűlteket, hogy valami étkezde felé vegyék az irányt. Ilyenkor persze jön a szemétkaja, de legalább közösen gurulunk át. A végállomás sokaknak a Tecsó parkoló volt, ahol már a város tuningfenegyerekei sorakoztak, mi pedig egy kellemeset beszélgettünk még a szemközti Mekinél. Ha eltekintünk a Rozsda széthullásától, akkor egy igazán kellemes délutánt-estét töltöttünk el hozzánk hasonló autóbuzik között, reméljük hamarosan jön a folytatás.
Eddig volt szó az egyik, nevető szemről, most legyen a síró másikról, kissé személyesebb hangvételben:
Az első Debrecen Cruise-t tavaly tavasszal tartottuk meg, majdnem 20 autó részvételével, amely számot nyárra sikerült túllépni. Az őszi Festivál után még tartottunk egyet, ahol a bogarasok száma már érezhetően csökkent. A tavaszi, kicsit későn bejelentett eseményen elvétve lehetett őket látni, a tegnapi guruláson pedig a majd' ötven autóból csupán négy (és fél) volt léghűtéses VW. Hogy ennek mi az oka? Részben az, hogy azok a bogarasok, akik megjelentek (közötte jómagam is) valamilyen oknál fogva otthon hagyták autóikat. Andris generátorprobléma miatt, Geri a motorcsere miatt hagyta otthon a Silvert, Debe és Gyuri dolgoztak, Zsolt és Tamás elutazott, Pisti a cabrioján simogatta az utolsókat, Norbi és Juan Erdélyben van, de én is műszaki hiányában csak a Rozsdával indultam útnak. Aztán nem érkeztem meg vele. A többiekről pedig nem tudunk. Így Soma, Ádám és Adusék jöttek Bogárral, Tomi pedig a busszal, ami csupán a jelenlévők 10%-át tette ki.
Természetesen mindig mondjuk, hogy nagyon nagy szeretettel várunk mindenkit, aki velünk gurulna egyet, de nem levegős Volkswagen áll a garázsában, de olyan még nem volt, hogy mi legyünk a vendégek a saját rendezvényünkön.
És hogy miért maradnak el a bogarasok? Az egész a tavalyi Fórumos kiállítással kezdődött. Hónapokkal korábban meghirdettük, hogy lesz a kiállítás, aki ott szeretné látni az autóját, mindenképpen jelentkezzen. Senki (de tényleg senki) se szólt, olyannyira, hogy a 16 helyre végül nekünk kellett külön-külön megkérni embereket, hogy legyenek szívesek kitolni az autóikat. A kiállítás végeztével pedig nem egy ember sértődött meg azon, hogy „ha az a szar ott lehetett, akkor az enyém miért nem?” A lehetőség adott volt bárkinek... Ez később megmutatkozott a Festivál résztvevőin, hiszen a debreceniek meglepően kis számban jelentek meg, akik kinn voltak, többnyire autó nélkül. Azóta ez csak romlik, holott ősz óta hivatalos keretek között működik az összetartás a bogarasok között, amelyhez a többség örömmel csatlakozott. Mi azon leszünk, hogy a tavaly nyáron tapasztalható csapatot újra egyesítsük.

2011. július 26., kedd

Holnap

Reméljük mindenki beírta a naptárba, hogy szerdán, azaz holnap délután 5-kor gurulunk egy jót, ahogy szoktunk a nagyerdőn, a megszokott helyen. Nagyon sokan jelezték érkezésüket, más márkák képviseletében is, éppen ezért várunk minden léghűtéses Volkswagent nagy szeretettel, legyünk minél többen mi is! És igen, tudom, hogy a plakáton 2010 szerepel, de nem javítom ki, ha nem baj... Úgyhogy ha már így sikeredett akkor - Gergő szavaival - várunk mindenkit egy kis időutazásra! :)

2011. július 25., hétfő

Sexy

Épp a Campus alatt beszéltük a srácokkal, hogy igazán nagyon menő autó ez a Rozsda, csak csajozni alkalmatlan. Mert ugyan mindenki megnézi, szinte csak srácok jöttek oda érdeklődni. Aztán ma, amikor végre volt egy kevéske időm kitakarítani, a képen látható üzenetet találtam benne, melyet minden bizonnyal egy kislány írt. Stílusos "levelezőlap" egy fesztivál alkalmával, és nagyon reméljük, hogy nem valami tiltott szert sodort a tartalmába, s ennek hatása alatt született meg az üzenet.

2011. július 24., vasárnap

90000

Olyannyira belefeledkeztünk itt mindenfélébe, hogy el is felejtettünk megemlékezni a kilencvenezredik látogatóról. Ezen a képen nincs autó, de ti azért látjátok, hogy ott van, nem? :) Köszi!

2011. július 23., szombat

@ Campus Fesztivál

Egy partizánakció keretein belül kitoltuk a Rozsdát a Campus Fesztivál bejáratához, hogy az arra járók láthassanak igazi autót. Na meg persze azért a reklám se jön rosszul...
"Te figyejjmá, ez itt igazi rozsda, vagy festék? Ti kapartátok le?"

2011. július 20., szerda

Studio

Ma betoltam a studióba a Bogarat egy kis fényjáték erejéig. Majd valamikor folytatom, de a végeredmény eddig egész pofás... :)

A nap képe

Mert minden úgy a jó, ha porba van verve :)

Debrecen Cruise: Nyár

Itt a nyári Debrecen Cruise ideje! Mindenkit várunk szeretettel jövő szerdán a szokott helyen, a Nagyerdőn egy kis beszélgetésre-gurulásra. Ja, és ne hagyjátok otthon az autóitokat sem!

Dróton dzsukel a pilács

Még nem ül, nem fekszik, cserébe viszont világít. Visszaraktam a gyári kerekeket is, már csak az ültetést kell kivenni a teljesen gyári állapothoz. Aztán következik egy kis lakatosmunka és 4-én vagy 14-én irány a minősítés! Remélem a matricákat nem kell leszedni...

2011. július 18., hétfő

Széljegyzet No.2.

Tegnap kellőképpen sikerült levernem a biztosítékot kishazánk autószerető közönségének egy részénél. Aki még nem olvasta volna, itt megteheti.

A sok kedves hangú kritika ellenére állításomat továbbra is fenntartom: iszonyatos a széthúzás az autósok között, márkára, típusra és évjáratra való tekintet nélkül.

Ezzel azonban nem szerettem volna tovább szítani a feszültséget. Inkább az lett volna a célom, hogy minél több ember nyissa ki a szemét, és eszméljen rá arra, hogy igenis változásra van szükség, különösen a hozzáállás tekintetében. És aztán merjük megtenni az első lépést egy békés jövő irányába.

Legyen az a fontos, hogy mindannyian ugyanazt szeretjük (igaz más formában). Legyen az a lényeg, hogy benzint éget és berreg, ha nyomod a gázt. Az lebegjen a szemünk előtt, hogy érezzük jól magunkat együtt a találkozókon és az autós eseményeken.

Igenis mindenki próbálja meg félretenni a vélt vagy valós sérelmeit, a kicsinyességét, a féltékenységét, és minden baromságot, és ne felejtsük el, hogy az autók az elsőrangúak. A közös szenvedélynek kell a legfontosabbnak lennie.

Hál istennek azért akadnak szép számmal az országban, akik dacolnak az árral és igyekeznek mindenkinek megmutatni az autózás igazi örömét, és remélhetően a későbbiekben a számuk egyre csak nő majd.

Ne felejtsétek: a közös szenvedély a fontos. Semmi más.

Maradok továbbra is szeretettel: Kóti Gergő

2011. július 17., vasárnap

Széljegyzet a „magyar autós társadalom” margójára

Önmagában már az is nehezen definiálható, hogy mit is jelent a fogalom: magyar autós társadalom. S mivel az értelmező kéziszótár idevágó bejegyzését hiába is keresi az ember, megpróbálok én adni egy meghatározást.

A magyar társadalmat hajlamosak az emberek a világ egyik legszéthúzóbb közösségeként meghatározni a roppantmód művelt emberek. Ennek okaként pedig szerencsétlen történelmi hagyományainkat szokták felróni.

S annak ellenére, hogy a már valamivel kevesebb, mint 10 millió magyarnak csak egy kis szeletét jelenti az autós társadalom, ha lehet, ez egy még inkább széthúzó népség.

Sosem végeznénk, ha minden „kasztot” meg szeretnénk említeni, ezért csak nagyvonalakban a főbb csapásirányokról.

Ott vannak a modern luxusautóval furikázók. Itt az egyik azért utálja a másikat, mert az ő segge alatt nem egy négykarikás vas, hanem egy hárombetűs bajor talicska tépi az aszfaltot. És fordítva. Abban viszont hatalmas az egyetértés, hogy mindketten utálják a Suzukist, mert azért az milyen tróger kocsi már.

Ugyanez figyelhető meg a veteránosoknál is. Csak itt aztán végképp mindenki szívja a másik vérét. Korra és márkára való tekintet nélkül.

És ha ne adj isten valaki veszi a bátorságot és a fáradtságot, hogy megpróbáljon valamiféle egységet verbuválni az őskáoszban, az rögtön közellenségnek lesz kikiáltva, és fúrják, faragják, ahol csak lehet. Természetesen kizárólag tisztességtelen eszközökkel. De annyi vér senkinek sincs a pucájában, hogy nyíltan fel merje vállalni a véleményét.

Az a legszomorúbb, hogy nem a közös szenvedély (gyengébbek kedvéért: az autók) számít, hanem jellemzően valami kicsinyes féltékenység és alantas indokok.

Nem az a fontos, hogy mindannyian a ugyanazt szeretjük (igaz más formában). Nem az a lényeg, hogy benzint éget és berreg, ha nyomod a gázt. Nem az lebeg a szemünk előtt (tisztelet a kivételnek), hogy érezzük jól magunkat együtt.

U.I.: még mielőtt bárki is rám húzná, hogy névtelenül, vagy álnevek mögé bújva könnyű az eszet osztani, és kiosztani a többieket, hát nem adom meg senkinek ezt az örömöt. Sok szeretettel: Kóti Gergő :)


2011. július 13., szerda

BRM & Balaton

Szintén visszakanyarodva arra a bizonyos korábbi bejegyzésre, amelyben kiderül, hogy a sikertelen krakkói út után Juan meggyőzött, hogy menjek el velük a Balatonra. Na de persze nem akárhogy, hanem Arankával, négyen. Nem kellett sokáig győzködni, noha Kiskörére is szívesen elgurultam volna.
Gondoltuk, ha már Balaton, akkor vadítsunk, amire a Typ3 patinás külseje tökéletesen alkalmas, de még hiányzott valami... A gyári kerekekkel kicsit munkásautó külseje van, éppen ezért úgy gondoltuk, hogy rápattintjuk a BRM-eket, de azzal nem számoltunk, hogy az enyhén ültetett futómű és az abban lévő gyári gátló, a nagyon peres gumival kombinálva nem lesz túl előnyös menetteljesítménye. Üresen nem volt gond, kb 4-5 centi lehetett a föld és a vonószem között. Ha Juan beült, már csak 2-3, ha én is, akkor 1. És még jött volna két ember.
Eltöltöttünk három órát tök fölöslegesen, bár pár percig láthattuk magunk előtt a világ legszebb autóját (merje bárki azt mondani, hogy nem... :) ). Bár amúgy kétségtelenül ütősebb, így is minden második autóból integettek nekünk- már megszoktuk. Aranka gond nélkül vette az újabb 800 kilométert, csak a generátor tartó csavar lazult meg egy kicsit, amitől alacsony fordulaton visított az ékszíj. Meghúztuk. Azt hiszem fél év és 5500 kilométer alatt ennyi megengedhető neki. Kopp-kopp-kopp

Befejezve

Nézzük is, hogy hol maradtunk el... Ugyan már az előző bejegyzésben ismertettem a múlt héten történteket, képekkel technikai akadályok miatt nem tudtam illusztrálni.
Szóval Juannal utolsó este összeraktuk az autót, ami talán egyszerű lehet, de mi mindketten csak szeretjük az autókat, a hozzányúlást általában szakemberre bízzuk. Ennek ellenére az indextől eltekintve mondhatni hibátlan lett a vas, világít, indul, tölt. A többit tudjuk, jöhet az OT!

2011. július 5., kedd

Bedrótozva

Átlag szaki Kishazánkban vagy egy hónappal későbbi időpontot mond, vagy egy hónapig áll nála az autó, mire belefog. Nem úgy Bencze András, akit felhívtam csütörtökön, hogy kellene egy új kábelköteg, másnap lejött Budapestről terepszemlére, ma pedig már be is szerelte az új köteget. Persze ehhez kellett, hogy szétszedjük a Bogarat, hogy a régi kábelt kiszedjük, és hogy mindenhova könnyen hozzáférjen.
Ugyan holnapra terveztük, de most következik az összerakás, beindítás, próba. Szépnek szép, remélhetőleg megoldja majd a problémákat... Holnap pedig akkor mehet műszakira. Így kicsit egyszerűbb és kapkodásmentes lett a készülődés.

Garbojama

A hétvégén lezajlott a BugIn nélkülünk, mert bár úgy terveztük, hogy mostanra valahol Wolfsburg környékén leszünk, a Magazin munkálatai és költségei nem engedték meg. no de ott van még a lengyelek bulija, amit akkor se hagynék ki, ha biciklivel kellene menni... Ugyan a Bogár még darabokban, sőt, műszakija sincs, az biztos, hogy csütörtökön indulunk a Garbojama-ra Krakkóba. A tavalyihoz hasonló útvonalat terveztünk, a hegyek között, a szerpentineken. A határnál találkozunk Petiékkel, de akinek még volna kedve velünk tartani, az mindenképp jelentkezzen!