2011. június 30., csütörtök

A kábelezés elkezdődött

A Bogaram átvezetékelése régóta érik. Kb. azóta, hogy megvettem. Viszont a legutóbbi kis kalandunk miatt most igazán sürgetővé vált a dolog, hiszen így nem lehet vele közlekedni, ráadásul hamarosan műszakiztatnom is kell. Az pedig talán kicsit nehézkesen menne index és lámpa nélkül. Ja, és jövő hétvégén el kellene tolni a vasat Krakkóba is (apropó, valakinek nincs kedve jönni velem?)
Körbekutattam az internetet, hogy hol lehet kábelköteget kapni, honnan érkezik meg ennyi idő alatt. Itthonról esélytelen, néztem külföldön. Amerikában olcsó, de 3 hét a szállítás, Németországban pedig kétszer annyi €, mint amennyi $ az USA-ban (és még ott az árfolyamkülönbség is - hagyjuk). Rémlett viszont, hogy nagyon régen megkaptam egy állítólag nagyon jó elektromos szerelő telefonszámát. Felhívtam, elmondta, hogyan is működik, aztán mondtam, hogy nem ártana, ha jövő szerda körülre kész lenne. Holnap jön méretet venni.
Kérdeztem tőle, hogy segít-e, ha a mostani kábelköteget kiszedem az autóból, mondta, hogy abszolút jó. Nekiálltam hát, és bár sose csináltam még hasonlót, már csak hátulról kell előrehozni a köteget, a többi szét van bontva. Ja, meg ehhez a fél autót szét kellett szedni. A végső kioperálás majd holnap folytatódik, ahhoz két ember kell, mert bár Gegob és Gergő végig ott fotóztak mellettem a studióba, mire odáig jutottam, hazamentek...

2011. június 27., hétfő

85000

Kivételesen nem VW, de a mienk. A többi a Magazinban! Köszönjük!

2011. június 26., vasárnap

Hétvégi kalandok

Egy rendes, megszokott melós hétvégének indult a mostani, amilyenből az OT-Expo óta bőségesen volt részünk, már-már rutinosak vagyunk. Meghívást kaptunk ugyanis a Múzeumok éjszakája keretein belül megrendezett, a Közlekedési Múzeum mögött tartandó veteránautós találkozóra. Persze, mentünk. De ha már úgyis fenn voltunk, igyekeztünk lebeszélni minél több fotózást az elkövetkezendő lapszámokra.
Hogy ezek milyen autók, az maradjon egyelőre meglepetés. A lényeg, hogy Gyuri, Anikó és Gegob hajnalban indultak el Pestre, hogy átvegyék a Magazin második számát a nyomdába, amíg mi Gergővel és Pistiékkel csak később követtük őket, mert dél körülre beszéltünk meg fotózást. (Nem árt tudni, hogy Bogárral vágtunk neki, ami csütörtökön még nem szeretett járni. Szétszedtük-összeraktuk a motort, probléma megoldódott, péntek reggel indulás.) Még félúton jártunk, amikor Gyuriék szóltak, hogy baj van, le lett mondva a fotózás. Így egész nap lófrálhattak a városban...
Mi végeztünk a mi fotóalanyunkkal, majd a legnagyobb dugóban elindultunk a Múzeumhoz, ahol elsőkként parkoltunk le. Kipakoltuk a még ropogós portékát, amit nagyon nagy érdeklődéssel fogadott a nagyérdemű. Eközben érkezett néhány érdekes vas, amelyekre csak annyit mondtunk, hogy "ez kell", és már mentünk megbeszélni a fotózást másnapra. Egészen késő éjszakáig voltunk a helyszínen, amikor is összepakoltunk, és elindultunk egy rövidet hunyni.
Nagyon korán ébresztett az óra, de jelenésünk volt az Alfariumban. Ott szemügyre és lencsevégre vettünk egy ütött-kopott, de gyönyörű, vasat. Ezalatt a csapat másik része a város túlsó végén fotózták azt az autót, amit elvileg előző nap kellett volna. Innen ők továbbhaladtak, hogy egy másikról is készüljön egy sorozat, mi pedig elindultunk Siófokra (továbbra is Bogárral), a Lada-Kispolski-Zastava találkozóra, mert itt is volt egy autó, amit meg szerettünk volna nézni közelebbről.
Azonban a Balaton parton kiderült, hogy az a bizonyos autó mégsincs ott, a gazdája egy másik vassal érkezett a találkozóra. Szuper, indulhattunk vissza. Budapesten felvettük Pistiéket, hogy együtt induljunk hazafele, majd miután Monoron bekajáltunk a kedvenc önkiszolgáló éttermünkbe, elkezdődött az igazi tortúra, a finálé.
A bogaram 6 Voltos elektromos rendszerét kicsikét megviselte már az idő. Néha nem tölt rendesen, nem mindig indexel, és az évek alatt valamicskét gyengült az amúgy sem bi-xenon világítás és az ablaktörlő is. Magyarul egy kalap szar az egész. Nagyon régóta tervben van a komplett felújítás, már a cuccok nagy részét be is szereztem hozzá, de sose jutottam el odáig, hogy szétkapjuk, hiszen még működött.
Azonban ahogy kikanyarodtunk a 4-esre az étteremtől, pislákolni kezdett a lámpa, majd elment a távolsági fényszóró. Kiszálltam, láttam, hogy a helyzetjelző még működik, gondoltam jó lesz így is, minket látnak, haladjunk. Egészen addig, amíg egyszer csak minden fény el nem tűnt a környékről, éppen nem volt egyetlen autó sem a közelben, és korom sötét nem lett.
Ekkor úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a reggelt, és világosban folytatjuk az utat (visszamenni Pestre legalább olyan veszélyes lett volna, mint hazafele jönni). Szerencsére volt a közelben egy benzinkút, ami mellett ugyan megpróbáltam még életet lehelni a lámpákba, de reménytelennek bizonyult minden.
Lassan telt az idő, és bár egyébként is hullafáradtak voltunk, nem bírtunk aludni. Még nem volt 4 óra, amikor pirkadni kezdett, és kicsivel később már nem csak az ég alja, hanem minden tisztán láthatóvá vált. Felkapcsoltam a helyzetjelzőt, körbenéztem, hogy minden ég (tehát mi látszunk), és elindultunk. Ekkor már csak annyi volt a gond, hogy a három nap alatti, három óra alvástól ragadt le a szemem.
A többiek is mind szunyáltak, így nem volt ki ébren tartson. Ezt egy zacskó szotyival oldottam meg (tudtad, hogy ha kidobod a héjat menet közben az elefántfül ablakból, akkor az felfele száll?). Alig volt 7 óra, amikor 1000 kilométer után begurultam a garázsba, és úgy éreztem, hogy ha kellene, visszaülnék, és simán elmennék vele a világ végére is. De asszem jön az új kábelköteg, és nem, nem lesz 12 Voltos... I6V!

2011. június 19., vasárnap

Múzeumok éjszakája

Éppen egy családi vacsorán voltunk, amikor Gyuri felhívott, hogy volna-e kedvünk egy kis feltűnést kelteni a városban így a Múzeumok Éjszakáján. Persze mi is, és az a három másik autós is úgy gondolta, aki csatlakozott hozzánk a megbeszélt helyen.Aztán szerencsésen sikerül összefutni egy Ford Torinoval is nagyerdőn, akiket szintén meginvitáltunk egy kis gurulásra. Így hat autóval csaptunk egy nagyobb kört a városban, majd pedig parkoltunk le alig feltűnő módon a Nagytemplom mögött. Silver úr és a Torino recsegő, a Honda visító és a BMW hörgő hangja bőven elég volt a figyelemfelkeltésre, a sort pedig a Typ3 formás popsija zárta.
Legközelebb egy hét múlva lesz hasonló, de arról majd szólunk előre mindenkinek!

2011. június 17., péntek

KgstParty - Rozsdafesztivál

Ugyan már igen régóta igen jóban vagyunk a KgstParty szervezőivel, a Magazin megjelenésével szakmai oldalról is közelebb kerültünk egymáshoz (amitől természetesen a rovarirtós és bútorápolós poénok még élnek). Olyannyira, hogy kaptunk egy felajánlást, miszerint az idei eseményt hirdessük meg mi is, saját találkozóként, egy igazi népautós fesztivált létrehozva. Így tehát idén azokat is várjuk szeretettel, akik eddig esetleg ódzkodtak a KGST előtag miatt. Jöjjön az összes rozsdás vas, mert ez az ország egyik legjobb autós bulija!

2011. június 16., csütörtök

2. szám

Elérkezett az idő, elkészült a 2. szám, a mai napon pedig eljut a nyomdáig is, hogy 23-án már kapható legyen! Addig vigyétek az elsőt, amíg lehet!

2011. június 12., vasárnap

Ford majális

Ismételten idegen vizekre eveztünk, hiszen az eddigi népautós, keleti autós és VW-s (meg olykor 1-1 tuning) találkozók után most meghívást kaptunk a Ford Majálisra (júniusban - mindegy). Mivel Fordunk úgysincs, és ismét nagyon korán kellett elindulnunk, úgy döntöttünk, hogy most a Passattal indulunk útnak, hiszen abba kényelmesen befér minden cuccunk.
Legutóbb 3 éve a Volks & Rollon voltam a tököli reptéren, így az akkori bejáratot kerestük meg, ahonnan átküldtek minket a másikra. Onnan meg a harmadikra, így a megbeszélt időponthoz képest kis késéssel értünk csak oda. Mire kipakoltunk a Sierra Corner sátrába, a reptér aszfaltja már javában megtelt mindenféle korú és méretű Fordokkal, az A-modelltől egészen a Focus RS-ig.
De mind meghívott klubokként szerepelt a Manta Klub jó néhány autóval (főleg B Manta), valamint a 02 BMW club is kilátogatott. Itt jöttünk rá, hogy jöhettünk volna mi is öreg vassal, nem néztek volna ki minket...
A Sierrás sátor mellett állították fel a szlalompályát, ahol már megérkezésünkkor elkezdődtek a tesztelések. Mint később megtudtuk, voltak olyan elvetemültek, akik csak erre a napra és erre a versenyszámra építették autóikat, amit később más sem bizonyított, mint hogy ezek az illetők egész nap a pályán csapatták.
Közvetlenül szemben ezzel a máshol már látott, fordítva kormányozós Fiestával lehetett játszani, egészen addig, amíg meg nem feküdt. A pálya harmadik szegletében pedig az éjszakai driftverseny tesztelései és edzésen folytak éppen.
Szavaztunk a szépségversenyre, fotóztunk Caprit, néztük driftet, aztán hullafáradtan elindultunk haza, 4,6-os fogyasztást kicsikarva a Passatból. Köszönjük, hogy ott lehettünk!

2011. június 9., csütörtök

A két utolsó

Egy fotósorozat hiányzik és kész a második szám! Június 23-án a boltokban, addig is keressétek az elsőt!

2011. június 8., szerda

ATS #2

Az előző bejegyzésből csak a lényeg maradt ki... Itt láthatjátok munkánk gyümölcsét, az egyik kész felnit, mellette pedig egy festésre várót. Úgy érzem, megérte a ráfordított időt.

ATS

Már, amikor a cabrio hazaérkezett tudtuk, hogy az eredetileg szürkére festett ATS Classic alufelnik nem sokáig futnak majd abban a formában, hanem megkapják a fekete-polír színüket. Aztán e művelet eltolódott, hiszen az autó többi munkálata előrébb való volt. Egy hónapja jött el az idő, amikor Pisti leszedette a gumikat a felnikről, hogy megkezdődhessen a művelet.
Az elképzelés az volt, hogy miután homokszórják a felniket, feketére lesznek színterezve, ezt követően pedig az éleket felpolírozzák. Igen ám, de a szakik óva intették Pistit ettől, hiszen alufelnit nem szokás így festeni. Maradt hát a kézi megoldás, majd mi megoldjuk!
Nem egyszer estünk neki ketten az élek csiszolásának, majd polírozásának, de érdemben nem jutottunk előre. Egészen most hétvégéig, amikor is Pisti magához invitálta a kis csapatot egy kis munkára. Négyen már sokkal gyorsabban ment minden, első nap felpolíroztunk, kimaszkoltunk és lefestettünk egy felnit. Másnap pedig elkészülhetett egy újabb, s a többi is csak a színére vár.
Hétvégéig szeretnénk befejezni, hogy újra a lábára tudjuk tenni a vasat. Igaz, hogy ez a fajta ATS sose létezett ebben a színben, csak az egyenes küllős verzió, ennek ellenére minden bizonnyal istenien fog mutatni a cabrion. Ja, és persze a nagy munkában kellett egy kis lazítás is...

2011. június 5., vasárnap

Devil Tuning Show

Olyan embernek, aki a mindenféle - esetenként gyerekes - programokkal, vetélkedőkkel telezsúfolt találkozókhoz szokott, és nem érdeklik különösen a felfelé nyíló ajtók, az idei Devil találkozó túl sok jóval nem kecsegtetett. Minket se hoz túlzottan lázba a küszöbneon és az airbrush, de mégis jelen voltunk, és annak ellenére, hogy nem volt zsákbanugrálás (se semmilyen más efféle vetélkedő) igen jól éreztük magunkat.
Holott reggel még messze nem ez volt előrevetítve, hiszen Debrecen és Józsa között a Bogaram, minden bizonnyal egy dugulás miatt megállt. Végül azonban mégis sikerült eljuttatni a nagyerdei stadionba, de ekkor már jókora késéssel sikerült csak elmenni a Rozsdáért, és csak ez után jöhetett a standállítás. Ekkorra persze már a környék sufnituningolt öreg vasai és duroplastai a sátor köré gyűltek, ahol beindult a közösségi élet... no meg az ökörködés.
Ehhez nem kellett más, csupán kiállni a Rozsdával a sorból és csapni egy kört. Azt hiszem minden elfogultság nélkül ki lehet jelenteni, hogy ő volt a kedvenc az eseményen, a látogatók imádták. Mindenki lefotózta, mindenki megtapogatta, és mindenki megégette vele a kezét. Kivéve a Ferrari 360 gazdáját, aki igen gyilkos tekintetekkel nézett ránk, amikor ezüst csodája mellé parkoltunk a Rozsdával, és a Ferrari helyett a Bogarat kezdte fotózni, meg körbenyálazni a nép.
De minket se kellett félteni, hisz volt hogy három százkilós hegyomlás foglalt helyet a hátsó ülésen, de volt olyan is, hogy Gergőt gördeszkával húztuk. Ez a rajongás később hivatalosan nem mutatkozott meg, hiszen a zsűri nem értékelte díjjal a vasat, de üres kézzel nem távozott a kis csapatunk, hiszen Pócsi Pisti Trabija bekerült a top10-be.
Akármennyire is érződik, hogy a youngtimerek egyre inkább kezdenek komoly szerepet betölteni az autós életben, ugyanakkor azt is látni, hogy a "nagy" tuningosok semmibe se nézik ezeket a vasakat, és még mindig a lamborghini ajtó, a flip-flop, a clear lámpa és a faltörőkos méretű lökhárító a menő egy I-es Swiften. De természetesen ízlések és pofonok. Ennek ellenére azért akadt néhány számunkra is pofás példány, sőt egy igazi veterán Lada különítmény is érkezett, amelyeken jómagam, 'majd egy óráig legeltettem a szemem, holott már mindegyiket láttam korábban.