Ez a találkozó volt az, azon négy közül, amelyikre a legszívesebben emlékszek vissza a tavalyi évből. Ezért, meg amúgy is tuti volt, hogy idén is ott leszünk, még akkor is, ha röpke két hónap alatt most hatodjára kellett Budapestre utaznunk.
Tegnap már röviden összefoglaltuk a találkozó tartalmát és a legfontosabb eseményeit. Azonban azon túl, hogy a Gruppen Party valóban zseniális volt, többet is tudunk mondani. Korán reggel indultunk, mint mindig, ha Pest közelébe kell mennünk, de már ezt is és az utazást is megszoktuk. Gyurinak sajna nem állt össze a Silver motorja (majd ő mesél, hogy mi meg hogy), így a Pözsóval kellett elindulnia. Kicsit csúsztunk, de az üres négyesen jó tempóval tudtunk haladni.
A helyszínre érve már viszonylag sokan sorakoztak a parkolóban. Egészen idáig úgy voltam vele, hogy idén nem fogok versenyezni, mert kímélni kellene az autót a nyári túrára, Gyuri pedig a Silverrel szeretett volna körözni a pályán, így neki se túl sok kedve volt. Ennek ellenére a megérkezést követő percekben természetesen már töltöttük is ki a nevezési lapokat.
Pár tesztkört futottunk a pályán, amelyen a tavalyihoz képest más kanyarokat zártak le, így valamivel gyorsabbá vált. Olyannyira, hogy két helyen négyesbe is fel tudtam kapcsolni, és ugyanezen egyenesek végén elsőre igen összetojtam a gatyát, mert nem tudtam, hogy a kanyarban a pályán tudok-e maradni. Később már ezt mérlegelve autóztunk, és bár konkrét időeredményt nem tudok mondani, azt hiszem, amit lehetett, idén is kihoztam a Bogárból.
Érdekes volt, hogy míg tavaly a komplett autó csúszott a kanyarokban, most az új gumiknak köszönhetően a segge meg se mozdult, azonban az elejét (135-ös gumik) néha nagyon nehezemre esett irányítani. Volt, hogy fordítottam a kormányt, a vas meg ment egyenesen tovább... a gumifal irányába. De persze annyira nem volt soha vészes a helyzet, hogy komolyan félni kelljen. Ja, és a szokásos billegés utáni benzinkimaradás is kellemesen visszatérő emlékként jött elő a célegyenesbe vezető kanyarban.
Később Gergő figyelmeztetett, hogy abban a bizonyos kanyarban az ideális ív kicsit másabb, mint, ahogy én mentem. Elmagyarázta, hogy hogyan is kellene, aztán, amikor ő került a volán elé rá kellett jönnie, hogy ez nem a Forma1. Hogy hányadik helyezést értünk el, azt egyikőnk se tudja, egy biztos, a képzeletbeli Peugeot és 1200-as Bogár kategóriákat - más induló nem lévén - tutira megnyertük... :)
A végén még sikerült csapni pár kört Stone tuningmotoros 02-esével (amit reggel kicsit megreptetett a pálya szélén), és hát bizony érezhető, hogy mennyire más az olyan autó, amiben van fék, futómű és motor (nem cserélném le az enyémre, de be kell vallani, hogy ilyen körülmények között ez az ideálisabb). Ja, és rajtunk kívül még Catheram-től kezdve VW Crafterig mindenféle vas körözött a pályán, igaz a többség azért konszernen belülről származott. A gyorsulási versenyeken nem vettünk részt, addig beszélgettünk-fotóztunk. Az eredményhirdetés viszonylag hamar kezdődött, bár előtte még villámgyorsan ki kellett válasszuk a számunkra legszebb autót, hogy gazdáját egy Rozsdakupac előfizetéssel jutalmazzunk.
Ugyanakkor a szervezők által összeállított szakmai zsűri ismét beválogatta az autómat a top10-be (úgyhogy az életben többet le nem veszem a BRM-eket :) ). Persze Gyuri megmondta, hogy ez csak azért volt lehetséges, mert Silver Úr itthon maradt. Még világos volt, amikor elindultunk haza, és nagyon úgy nézett ki, hogy a teljes sötétségig haza is érünk, ha Püspökladánynál egy lámpánál (még szerencse, hogy nem mondjuk 90-nél egy kamion mögött) kattant egyet a fék, és beesett a pedál. Innen teleszart gatyával, 50-60 között gurultunk haza, de jelentem sikerült. Imádom a Bogár kezdetleges technikáját, de egy vészvillogó néha igazán jól jönne... Reméljük lesz Gruppen Party még, ahol, ha kell, akár fék nélkül is ott leszünk!
Ez a találkozó volt az, azon négy közül, amelyikre a legszívesebben emlékszek vissza a tavalyi évből. Ezért, meg amúgy is tuti volt, hogy idén is ott leszünk, még akkor is, ha röpke két hónap alatt most hatodjára kellett Budapestre utaznunk.
Tegnap már röviden összefoglaltuk a találkozó tartalmát és a legfontosabb eseményeit. Azonban azon túl, hogy a Gruppen Party valóban zseniális volt, többet is tudunk mondani. Korán reggel indultunk, mint mindig, ha Pest közelébe kell mennünk, de már ezt is és az utazást is megszoktuk. Gyurinak sajna nem állt össze a Silver motorja (majd ő mesél, hogy mi meg hogy), így a Pözsóval kellett elindulnia. Kicsit csúsztunk, de az üres négyesen jó tempóval tudtunk haladni.
A helyszínre érve már viszonylag sokan sorakoztak a parkolóban. Egészen idáig úgy voltam vele, hogy idén nem fogok versenyezni, mert kímélni kellene az autót a nyári túrára, Gyuri pedig a Silverrel szeretett volna körözni a pályán, így neki se túl sok kedve volt. Ennek ellenére a megérkezést követő percekben természetesen már töltöttük is ki a nevezési lapokat.
Pár tesztkört futottunk a pályán, amelyen a tavalyihoz képest más kanyarokat zártak le, így valamivel gyorsabbá vált. Olyannyira, hogy két helyen négyesbe is fel tudtam kapcsolni, és ugyanezen egyenesek végén elsőre igen összetojtam a gatyát, mert nem tudtam, hogy a kanyarban a pályán tudok-e maradni. Később már ezt mérlegelve autóztunk, és bár konkrét időeredményt nem tudok mondani, azt hiszem, amit lehetett, idén is kihoztam a Bogárból.
Érdekes volt, hogy míg tavaly a komplett autó csúszott a kanyarokban, most az új gumiknak köszönhetően a segge meg se mozdult, azonban az elejét (135-ös gumik) néha nagyon nehezemre esett irányítani. Volt, hogy fordítottam a kormányt, a vas meg ment egyenesen tovább... a gumifal irányába. De persze annyira nem volt soha vészes a helyzet, hogy komolyan félni kelljen. Ja, és a szokásos billegés utáni benzinkimaradás is kellemesen visszatérő emlékként jött elő a célegyenesbe vezető kanyarban.
Később Gergő figyelmeztetett, hogy abban a bizonyos kanyarban az ideális ív kicsit másabb, mint, ahogy én mentem. Elmagyarázta, hogy hogyan is kellene, aztán, amikor ő került a volán elé rá kellett jönnie, hogy ez nem a Forma1. Hogy hányadik helyezést értünk el, azt egyikőnk se tudja, egy biztos, a képzeletbeli Peugeot és 1200-as Bogár kategóriákat - más induló nem lévén - tutira megnyertük... :)
A végén még sikerült csapni pár kört Stone tuningmotoros 02-esével (amit reggel kicsit megreptetett a pálya szélén), és hát bizony érezhető, hogy mennyire más az olyan autó, amiben van fék, futómű és motor (nem cserélném le az enyémre, de be kell vallani, hogy ilyen körülmények között ez az ideálisabb). Ja, és rajtunk kívül még Catheram-től kezdve VW Crafterig mindenféle vas körözött a pályán, igaz a többség azért konszernen belülről származott. A gyorsulási versenyeken nem vettünk részt, addig beszélgettünk-fotóztunk. Az eredményhirdetés viszonylag hamar kezdődött, bár előtte még villámgyorsan ki kellett válasszuk a számunkra legszebb autót, hogy gazdáját egy Rozsdakupac előfizetéssel jutalmazzunk.
Ugyanakkor a szervezők által összeállított szakmai zsűri ismét beválogatta az autómat a top10-be (úgyhogy az életben többet le nem veszem a BRM-eket :) ). Persze Gyuri megmondta, hogy ez csak azért volt lehetséges, mert Silver Úr itthon maradt. Még világos volt, amikor elindultunk haza, és nagyon úgy nézett ki, hogy a teljes sötétségig haza is érünk, ha Püspökladánynál egy lámpánál (még szerencse, hogy nem mondjuk 90-nél egy kamion mögött) kattant egyet a fék, és beesett a pedál. Innen teleszart gatyával, 50-60 között gurultunk haza, de jelentem sikerült. Imádom a Bogár kezdetleges technikáját, de egy vészvillogó néha igazán jól jönne... Reméljük lesz Gruppen Party még, ahol, ha kell, akár fék nélkül is ott leszünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése