"...de hol a szén?" - ez a mondat vált a mögöttünk lévő hétvége szállóigéjévé.
Történ ugyanis, hogy felmálháztunk, hogy elindulunk Lacházára. Felvettük Gegobot, amikor Bincinek bevillant, hogy mi lenne, ha este egy kis lazítás keretében elszívnánk néhány vízipipát. Hát nem sokat kellett győzködni minket. Binci megeresztett néhány telefont. Ádám intézett pipát, mi pedig a Vörös oroszlán (ez itt a reklám helye) felé vettük az irányt, ahol Mogyi feltankolt minket dohánnyal és egy csomag (10 db) szénnel.
Közel 11 óra volt, mikor megérkeztünk a lacházi reptér kapujához. Néhány perc múlva jött a fogadóbizottság (szervezők Trabival) és bevittek a "szupertitkos" katonai létesítménybe, ahol a kifutópályán már javában állt a bál. Megvacsiztunk, felvertük a sátrakat, felállítottuk a pavilont, közben Ádám behörrentette a pipát. Leterítettük a polifoamokat és a hálózsákokat, és néhány üveg bor csapraverése után jó hangulatban pöfékeltünk.
Közben a távolban villámok cikáztak a koromfekete égbolton, ami nagyon látványossá tette az estét. Bár minket ez kevésbé zavart. Az viszont már sokkal jobban, hogy mikor a pipán a szén kezdte a végét járni, be akartunk gyújtani egy újat, ám a maradék 9 szénnek lába kélt.
"De hova a francba tűnik el egy csomag szén?" Gondoltuk, biztos a szél elfújta valamerre. Hiszen henger alakú, az pedig tud gurulni. Így fogtuk és vak sötétben végigszőrtelenítettük a 2 kilométeres kifutópálya minden négyzetcentijét. Mondanom se kell, hiába.
Kipakoltuk a kocsikat, feltúrtuk a cuccunkat, de a szén sehol sem volt.
"Mindegy, majd reggel előkerül. Világosban majd másabb lesz. Biztos itt kerülgetjük, csak nem vesszük észre, mert sötét van." Reggel viszont nem lettünk okosabbak, viszont akármikor találkoztunk a nap folyamán így fogadtuk a másikat: "Jó, jó, de hol a szén?"
A rejtély azonban csak nem akart megoldódni. Egészen addig, míg haza nem érkeztünk és Ádám ki nem pakolta a cuccát. Hiszen valamelyik vicceskedvű belerakta a guriga szenet Ádám táskájának egy eldugott zsebébe, ahol a kutya sem kereste. Tehát nem UFO-k rabolták el, ahogy először gyanítottuk.
Így bár a nagy vízipipázásból nem lett semmi, cserébe egy új szállóigével gazdagodtunk.
"...de hol a szén?" - ez a mondat vált a mögöttünk lévő hétvége szállóigéjévé.
Történ ugyanis, hogy felmálháztunk, hogy elindulunk Lacházára. Felvettük Gegobot, amikor Bincinek bevillant, hogy mi lenne, ha este egy kis lazítás keretében elszívnánk néhány vízipipát. Hát nem sokat kellett győzködni minket. Binci megeresztett néhány telefont. Ádám intézett pipát, mi pedig a Vörös oroszlán (ez itt a reklám helye) felé vettük az irányt, ahol Mogyi feltankolt minket dohánnyal és egy csomag (10 db) szénnel.
Közel 11 óra volt, mikor megérkeztünk a lacházi reptér kapujához. Néhány perc múlva jött a fogadóbizottság (szervezők Trabival) és bevittek a "szupertitkos" katonai létesítménybe, ahol a kifutópályán már javában állt a bál. Megvacsiztunk, felvertük a sátrakat, felállítottuk a pavilont, közben Ádám behörrentette a pipát. Leterítettük a polifoamokat és a hálózsákokat, és néhány üveg bor csapraverése után jó hangulatban pöfékeltünk.
Közben a távolban villámok cikáztak a koromfekete égbolton, ami nagyon látványossá tette az estét. Bár minket ez kevésbé zavart. Az viszont már sokkal jobban, hogy mikor a pipán a szén kezdte a végét járni, be akartunk gyújtani egy újat, ám a maradék 9 szénnek lába kélt.
"De hova a francba tűnik el egy csomag szén?" Gondoltuk, biztos a szél elfújta valamerre. Hiszen henger alakú, az pedig tud gurulni. Így fogtuk és vak sötétben végigszőrtelenítettük a 2 kilométeres kifutópálya minden négyzetcentijét. Mondanom se kell, hiába.
Kipakoltuk a kocsikat, feltúrtuk a cuccunkat, de a szén sehol sem volt.
"Mindegy, majd reggel előkerül. Világosban majd másabb lesz. Biztos itt kerülgetjük, csak nem vesszük észre, mert sötét van." Reggel viszont nem lettünk okosabbak, viszont akármikor találkoztunk a nap folyamán így fogadtuk a másikat: "Jó, jó, de hol a szén?"
A rejtély azonban csak nem akart megoldódni. Egészen addig, míg haza nem érkeztünk és Ádám ki nem pakolta a cuccát. Hiszen valamelyik vicceskedvű belerakta a guriga szenet Ádám táskájának egy eldugott zsebébe, ahol a kutya sem kereste. Tehát nem UFO-k rabolták el, ahogy először gyanítottuk.
Így bár a nagy vízipipázásból nem lett semmi, cserébe egy új szállóigével gazdagodtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése