2011. május 30., hétfő

"...but where's the coal?"

"...de hol a szén?" - ez a mondat vált a mögöttünk lévő hétvége szállóigéjévé.
Történ ugyanis, hogy felmálháztunk, hogy elindulunk Lacházára. Felvettük Gegobot, amikor Bincinek bevillant, hogy mi lenne, ha este egy kis lazítás keretében elszívnánk néhány vízipipát. Hát nem sokat kellett győzködni minket. Binci megeresztett néhány telefont. Ádám intézett pipát, mi pedig a Vörös oroszlán (ez itt a reklám helye) felé vettük az irányt, ahol Mogyi feltankolt minket dohánnyal és egy csomag (10 db) szénnel.
Közel 11 óra volt, mikor megérkeztünk a lacházi reptér kapujához. Néhány perc múlva jött a fogadóbizottság (szervezők Trabival) és bevittek a "szupertitkos" katonai létesítménybe, ahol a kifutópályán már javában állt a bál. Megvacsiztunk, felvertük a sátrakat, felállítottuk a pavilont, közben Ádám behörrentette a pipát. Leterítettük a polifoamokat és a hálózsákokat, és néhány üveg bor csapraverése után jó hangulatban pöfékeltünk.
Közben a távolban villámok cikáztak a koromfekete égbolton, ami nagyon látványossá tette az estét. Bár minket ez kevésbé zavart. Az viszont már sokkal jobban, hogy mikor a pipán a szén kezdte a végét járni, be akartunk gyújtani egy újat, ám a maradék 9 szénnek lába kélt.
"De hova a francba tűnik el egy csomag szén?" Gondoltuk, biztos a szél elfújta valamerre. Hiszen henger alakú, az pedig tud gurulni. Így fogtuk és vak sötétben végigszőrtelenítettük a 2 kilométeres kifutópálya minden négyzetcentijét. Mondanom se kell, hiába.
Kipakoltuk a kocsikat, feltúrtuk a cuccunkat, de a szén sehol sem volt.
"Mindegy, majd reggel előkerül. Világosban majd másabb lesz. Biztos itt kerülgetjük, csak nem vesszük észre, mert sötét van." Reggel viszont nem lettünk okosabbak, viszont akármikor találkoztunk a nap folyamán így fogadtuk a másikat: "Jó, jó, de hol a szén?"
A rejtély azonban csak nem akart megoldódni. Egészen addig, míg haza nem érkeztünk és Ádám ki nem pakolta a cuccát. Hiszen valamelyik vicceskedvű belerakta a guriga szenet Ádám táskájának egy eldugott zsebébe, ahol a kutya sem kereste. Tehát nem UFO-k rabolták el, ahogy először gyanítottuk.
Így bár a nagy vízipipázásból nem lett semmi, cserébe egy új szállóigével gazdagodtunk.

2011. május 28., szombat

Volks&Rain

Na kérem, ez ismét megvolt! Az időjárás hiába is próbálkozott a legnagyobb fekete felhők Lacházára szabadításával, a résztvevők állták a sarat. Azaz az esőt. Elrontani meg nem lehet, mert adott a helyszín és a résztvevők, garantált a fantasztikus hangulat! Köszönjük!
Gegob, Ádám, Gergő és jómagam a Typ3-ast kölcsönkérve, késő délután indultunk útnak, mert nem igazán volt kedvünk idén már sokadik alkalommal is hajnalba kelni, ráadásul a szervezőktől megkaptuk az engedélyt a reptéren sátrazásra is. Kisújszálláson még Joci csatlakozott, így két autóval folytattuk, és ekkor már tudtuk, hogy a tízórás kapuzárásra tutira nem érünk oda.Szerencsénkre azért nem kellett a reptér kapujában csövezni, bejutottunk, kaptunk egy jókora adag paprikás krumplit, aztán pedig felállítottuk az űrtechnológiai minőségű pavilonunkat, ami alá behúzódva egy kellemes vízipipa és borocska társaságában múlattuk az estét. Eközben javában elkezdett szakadni az eső.
Reggel a szervezők pakolászására és az első résztvevők érkezésére ébredtünk, és miután az előző esti vihar erősen megtépázta a pavilont, lemondtunk arról, hogy standot állítsunk. Helyette inkább a tájékozódási versenyre neveztünk be. Na ekkor jött az első zuhé, amitől alig láttunk ki az ablakon, de sikeresen teljesítettük a távot. Időközben megérkezett Peti a Swifttel (igen-igen, Suzuki - nem, nem gáz) és Gyuriék is, amikkel kis csapatunk autóparkja igazán változatossá vált.
A gyorsulási versenyek gyakorló futamain volt alkalmunk megtapasztalni, hogy a "miautónk" mit is tud valójában. Mi idén sajna kimaradtunk a mókából, hiszen, Juan nem ujjongott volna örömében, ha a Typ3-mal veretjük a pályán. Az ügyességi versenyekről pedig fotózások és egyéb miatt maradtunk le... azaz pontosabban hagytunk másokat is érvényesülni, hiszen tavaly is mindent megnyertünk.
Persze azért üres kézzel így se távoztunk, hiszen Gergő ismét megnyerte a totót, Ernő pedig szlalomban lett a legjobb a Skodával. Hazafele ismét elkapott minket a zápor, de már hozzászoktunk. Szerencsére a fék ez esetben végig jó volt, na de hova lett a szén? A pavilont otthagytuk véletlenül, de nem kár érte... Gegob fotózott sokat és szépeket, Gergő pedig majd irkál még valami szépet a hétvégéről!

2011. május 26., csütörtök

Mr. Silver: the beast

Silver úr motortere egy kissé átalakult az elmúlt napokban. Eddig is egy használhatatlan és értelmetlen autó volt, a nagy motorral pedig pláne az lett, de ezt a kedves tulajdonos is a legszélesebb mosoly mellett konstatálta. A fejlesztéseket a hétvégi Volks n Roll-on szerettük volna leleplezni, de sajnos beállítási és egyéb problémák miatt nem tud ott lenni, így Gyuri is kénytelen lesz ismét a Peugeottal megjelenni. Egy biztos: nagyon megy! Majd Gyuri mesél részletesen, én pedig egyre jobban imádom a földönfutót...

2011. május 24., kedd

@ Heathrow Airport

A Teide után most Londonba is eljutott a Rozsdakupac, innen pedig repül tovább Indiába...

2011. május 23., hétfő

Szatyi's Golf in RKM

A Volkswagen konszernt az ország legszebb I-es Golfja fogja képviselni a második Rozsdakupacban. Lehet mit tanulni!

American car meeting

Minden évben megrendezik Debrecenben az amerikai autós találkozót az egyik barkácsáruház parkolójában (jó ez a titokzatosság, pláne úgy, hogy a fotókon látszik a háttérben - mindegy). Általában ki szoktunk nézni, mert igen ritkán látja az ember ezeket a böhöm nagy vasakat, pláne nem gurulni.
Most azonban egyéb elfoglaltság miatt csak rövid időre sikerült látogatást eszközölnünk, és azt is csak az esemény elején, amikor még igen foghíjas volt a parkoló. Hogy miket láttunk, azt most kivételesen nem azért felesleges felsorolni, mert túl hosszú lenne a lista, hanem mert minden, az ott létünk alatt megjelent jármű le van fotózva.
Azzal a reménnyel indultunk el, hogy a Rozsdakupac Magazin következő számához készítendő ...kő kóla? rovathoz sikerül valami igazán klasszikus vasat találni. Sajnos ez nem sikerült, viszont egy bemutatandó autót felhajtottunk. Itt alant megtekinthető:

2011. május 20., péntek

Some pics

Egy kedves fotós ismerősöm kért meg, hogy bocsájtsam rendelkezésére a Bogaramat pár kép erejéig. A fotók egy viszonylag öreg filmes Canonnal készültek, 50-es optikával, Kodak Gold 200-as filmre, hogy a retro hangulat még fokozódjon. Mindezt az autó gyári állapotában szerette volna, amit az eredeti kerekek visszaszerelésével meg is oldottunk (felállítottuk a Bogár-kerékcsere világcsúcsát).
Az ültetés megmaradt még elől, de így csak jobban néz ki... Viszont hamarosan visszaáll majd eredeti magasságába, hiszen közeleg a muzeális minősítés időpontja. Addig még akad teendő, de szerencsére csak apróságok. Ráadásul tegnap kiderült, hogy nem a főfékmunkahenger, csak a fékgomba okozta a múltkori kis gebaszt. A fékjavításon kívül nem ártana egy kis alvázvédőt felvinni, találni egy műszövőt aki azt a 2 centis foszlást helyrehozza a vezetőülésen, valamint még az indexbúrákat (nem ezeket, másikakat) is jó volna színre fújni, hogy teljesen gyári legyen a vas. A króm cuccok maradnak, annyi kell neki szerintem...
Fotók: Dani77

2011. május 16., hétfő

Superbeetle for sale!

Eladó Paul Newman szuperbogara!
Nem pusztán arról van szó, hogy a majdani tulajdonos a színészlegenda hajdani ülésében foglalhat helyet: ez a Bogár műszaki szempontból sem egy hétköznapi darab. Newmann ugyanis szerette a gyors autókat. Így nem elégedett meg a Bogár által kínált teljesítménnyel és kicsit felpiszkálták.
Az átalakítást a korszak egyik legjobb versenyautó építője, Jerry Eisert végezte. Az eredmény pedig minden idők egyik legelmebetegebb VW-ja lett: a Newman „Indy VW”. Eisert egy Ford Windsor V8-ast faragott a Bogár kasztnijába, így durván 300 ló röpíti a vasat. A hátsó tengely elé épített nyolchengereshez persze komolyabb fék rendszer és ültetett futómű dukált.
Newman csupán néhány évet használta a Bogarat, aztán a Chaffey College nevű iskola versenyautóépítő-programjának ajándékozta. Az egyedi Bogár hosszú éveken át a diákok ismereteinek bővítését szolgálta. Majd a program végeztével a jelenlegi tulajdonoshoz került és visszaállították a newmani állapotra.
Most pedig új gazdát keres: 250 ezer dollárért, azaz durván 47 millió forintért eladó.

2011. május 14., szombat

2011. május 12., csütörtök

Test day

A Volks n Roll szervezői szeretnek minket. Mi is őket, hiszen az év egyik legjobb találkozóját hozzák tető alá. Idén pedig a rendelkezésünkre bocsátották a kiskunlacházi repteret a találkozójuk előtti napon, hogy ott mindenféle nem normális autós tesztet hajtsunk végre. A tervek folyamatosan születnek, nem lesz hétköznapi az biztos! Várjuk a jelentkezéseteket, mindenkiét, akinek kedve támadna egy kicsit ökörködni velünk. Hozzatok sok autót. Jelentkezéseket várjuk az info@rozsdakupac.hu-ra!

2011. május 11., szerda

Rozsdakupac Magazin #2

Még nincs egy hónapja, hogy kapható a Rozsdakupac első száma, már dolgozunk a következőn, hogy ismét minél színesebb vasakat mutathassunk be nektek. Köszönjük a rengeteg biztatást, támogatást, segítséget!

2011. május 9., hétfő

@ 3700m

Qzma barátunk éppen Tenerifén tengeti napjait. Járt a Teidén, és felvitte magával a Rozsdakupacot is... Köszönjük!

2011. május 8., vasárnap

Gruppen Party

Ez a találkozó volt az, azon négy közül, amelyikre a legszívesebben emlékszek vissza a tavalyi évből. Ezért, meg amúgy is tuti volt, hogy idén is ott leszünk, még akkor is, ha röpke két hónap alatt most hatodjára kellett Budapestre utaznunk.Tegnap már röviden összefoglaltuk a találkozó tartalmát és a legfontosabb eseményeit. Azonban azon túl, hogy a Gruppen Party valóban zseniális volt, többet is tudunk mondani. Korán reggel indultunk, mint mindig, ha Pest közelébe kell mennünk, de már ezt is és az utazást is megszoktuk. Gyurinak sajna nem állt össze a Silver motorja (majd ő mesél, hogy mi meg hogy), így a Pözsóval kellett elindulnia. Kicsit csúsztunk, de az üres négyesen jó tempóval tudtunk haladni.A helyszínre érve már viszonylag sokan sorakoztak a parkolóban. Egészen idáig úgy voltam vele, hogy idén nem fogok versenyezni, mert kímélni kellene az autót a nyári túrára, Gyuri pedig a Silverrel szeretett volna körözni a pályán, így neki se túl sok kedve volt. Ennek ellenére a megérkezést követő percekben természetesen már töltöttük is ki a nevezési lapokat.Pár tesztkört futottunk a pályán, amelyen a tavalyihoz képest más kanyarokat zártak le, így valamivel gyorsabbá vált. Olyannyira, hogy két helyen négyesbe is fel tudtam kapcsolni, és ugyanezen egyenesek végén elsőre igen összetojtam a gatyát, mert nem tudtam, hogy a kanyarban a pályán tudok-e maradni. Később már ezt mérlegelve autóztunk, és bár konkrét időeredményt nem tudok mondani, azt hiszem, amit lehetett, idén is kihoztam a Bogárból.Érdekes volt, hogy míg tavaly a komplett autó csúszott a kanyarokban, most az új gumiknak köszönhetően a segge meg se mozdult, azonban az elejét (135-ös gumik) néha nagyon nehezemre esett irányítani. Volt, hogy fordítottam a kormányt, a vas meg ment egyenesen tovább... a gumifal irányába. De persze annyira nem volt soha vészes a helyzet, hogy komolyan félni kelljen. Ja, és a szokásos billegés utáni benzinkimaradás is kellemesen visszatérő emlékként jött elő a célegyenesbe vezető kanyarban.Később Gergő figyelmeztetett, hogy abban a bizonyos kanyarban az ideális ív kicsit másabb, mint, ahogy én mentem. Elmagyarázta, hogy hogyan is kellene, aztán, amikor ő került a volán elé rá kellett jönnie, hogy ez nem a Forma1. Hogy hányadik helyezést értünk el, azt egyikőnk se tudja, egy biztos, a képzeletbeli Peugeot és 1200-as Bogár kategóriákat - más induló nem lévén - tutira megnyertük... :)A végén még sikerült csapni pár kört Stone tuningmotoros 02-esével (amit reggel kicsit megreptetett a pálya szélén), és hát bizony érezhető, hogy mennyire más az olyan autó, amiben van fék, futómű és motor (nem cserélném le az enyémre, de be kell vallani, hogy ilyen körülmények között ez az ideálisabb). Ja, és rajtunk kívül még Catheram-től kezdve VW Crafterig mindenféle vas körözött a pályán, igaz a többség azért konszernen belülről származott. A gyorsulási versenyeken nem vettünk részt, addig beszélgettünk-fotóztunk. Az eredményhirdetés viszonylag hamar kezdődött, bár előtte még villámgyorsan ki kellett válasszuk a számunkra legszebb autót, hogy gazdáját egy Rozsdakupac előfizetéssel jutalmazzunk.Ugyanakkor a szervezők által összeállított szakmai zsűri ismét beválogatta az autómat a top10-be (úgyhogy az életben többet le nem veszem a BRM-eket :) ). Persze Gyuri megmondta, hogy ez csak azért volt lehetséges, mert Silver Úr itthon maradt. Még világos volt, amikor elindultunk haza, és nagyon úgy nézett ki, hogy a teljes sötétségig haza is érünk, ha Püspökladánynál egy lámpánál (még szerencse, hogy nem mondjuk 90-nél egy kamion mögött) kattant egyet a fék, és beesett a pedál. Innen teleszart gatyával, 50-60 között gurultunk haza, de jelentem sikerült. Imádom a Bogár kezdetleges technikáját, de egy vészvillogó néha igazán jól jönne... Reméljük lesz Gruppen Party még, ahol, ha kell, akár fék nélkül is ott leszünk!