Bitang egy hétvége van mögöttünk. Végre elkészült a magazin, ki lett nyomtatva. Számomra egyszerűen fantasztikus érzés volt, mikor a kemény munka eredménye testet öltött, kezembe vehettem, bele lapozhattam. És láttam, hogy ez jó.
Maga az OT-Expo gyakorlatilag az volt, amire számítottam. Sok gyönyörű, méregdrága autó, és motor. Számtalan különlegesség, ritkaság és csuda négy, illetve két keréken. Csupa olyan verda, amiről a hétköznapi, halandó ember csak álmodozhat. Bár voltak olyan vasak, amiket a mai napig nem értek, hogy miért kellett kiállítani, mert az ég világon semmi különlegességet sem rejtett magában. De a szervezőknek minden bizonnyal jó okuk volt rá, hogy betolták őket a Vasúttörténeti Parkba. Ám a nagy többségre áll Binci barátom (a csütörtöki bepakolás óta) örök érvényű mondata: "Ilyen a világon nincs!"
De ami igazán fontos: ott voltunk, mint Rozsdakupac Magazin! Méghozzá friss, ropogós lapokkal.
A tapasztalatok alapján pedig szerettek minket az emberek, tetszett nekik az újság. Jó volt találkozni, eszmét cserélni, vagy csak simán dumcsizni a látogatókkal, a régi és új ismerősökkel.
Viszont a háromnapos, folyamatos stand-upolás totálisan nullára sütötte az agyamat (szerintem a többiek is hasonló cipőben járnak most), és most olyan vagyok, mint az a bizonyos mosott rongy. Amint sikerül regenerálódni, komolyabb értékelések és beszámolók várhatók a hosszú hétvégénkről. Addig is had fúrja az oldalatok a kíváncsiság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése