Kedvenc autóim általában a kopott, rozsdás és az igényesen, és korhűen restauráltak közül kerülnek ki. Nekem utóbbi kategóriába simán belefér egy korabeli felnigarnitúra, ültetés és keskenyítés, más gumiméret, más kormány, más ülések és a motortuning, azaz minden olyan, ami nem visszavonhatatlan. Nem szeretem a túlzott egyediesítést, pláne, ha a karosszéria alakításáról van szó. Ugyanígy, annyira a volks-rod kultúrát sem értem, hiszen szerintem a bogarak is sokkal szebbek a sárvédőkkel.
Azonban van egy autó, amiért szívesen odaadnék néhány végtagot, ez esetben akár a sajátjaimat is, holott az igényes restauráláson kívül elvben abszolút nem stimmel a fent leírtakkal. Mert ez az autó se nem korhű, és rengeteg idegen alkatrészt "buheráltak" bele, és talán elítélendő lenne az a rengeteg szabdalás, amit azon a 7 donor autón végrehajtottak, amely kellett az elkészítéséhez. Mondom lenne... Mert a végeredmény az kétségtelenül a legszebb egyedi VW a világon, a Heb-Rod.
Nagyon régóta ismerem az autót, jelent már meg - többek között - a Depoban, és elsőre abszolút nem volt szimpatikus, hiszen úgy harangozták be, hogy "Ha túl sok minden hiányzik egy Hebmüller befejezéséhez". Ez akkor kicsit sok volt. A 696 legyártott darabból mára közel 100 maradt fenn, és az egyiket így szétdarabolni, nem teljesen összeépíteni... Azonban én az Airmighty-ben való fotók után kezdtem el jó nagy cseppeket ejteni a magazinban lévő fotókra (Ezeknek a cseppeknek az eredetére ne legyetek kíváncsiak... :) ).
Akkor ugyanis megláttam, hogy nem igazi Hebmüllerről van szó, hanem teljesen egyedileg épített replikáról, melynek pl. a motorháztetejét 2 rendes bogár csomagtérfedőjéből hegesztették össze. Egyedül az autó eleje származik egy gyári cabriotól, de ez esetben sem szétvágásról van szó, hanem a régóta porosodó karosszériaelem felhasználásáról. Így már rögtön más a leányzó fekvése...
Hihetnénk, hogy egy ilyen vas egyértelműen valamelyik nagy hagyományokkal rendelkező californiai műhelyből került ki. Azonban kissé illúzióromboló módon nem a tengerparton krúzoltak vele az elkészülte után, hanem északon, Kanadában. Miután bejárta az észak-amerikai kontinens összes VW és hot-rod találkozóját, bezsebelve a díjakat, eladósorba került, és közel 10 millió forintnak megfelelő zöldhasúért Franciaországba költözött, hogy idén nyáron a BugIn-en élőben is rácsepegtethessem a fent említett testnedveket.
Kedvenc autóim általában a kopott, rozsdás és az igényesen, és korhűen restauráltak közül kerülnek ki. Nekem utóbbi kategóriába simán belefér egy korabeli felnigarnitúra, ültetés és keskenyítés, más gumiméret, más kormány, más ülések és a motortuning, azaz minden olyan, ami nem visszavonhatatlan. Nem szeretem a túlzott egyediesítést, pláne, ha a karosszéria alakításáról van szó. Ugyanígy, annyira a volks-rod kultúrát sem értem, hiszen szerintem a bogarak is sokkal szebbek a sárvédőkkel.
Azonban van egy autó, amiért szívesen odaadnék néhány végtagot, ez esetben akár a sajátjaimat is, holott az igényes restauráláson kívül elvben abszolút nem stimmel a fent leírtakkal. Mert ez az autó se nem korhű, és rengeteg idegen alkatrészt "buheráltak" bele, és talán elítélendő lenne az a rengeteg szabdalás, amit azon a 7 donor autón végrehajtottak, amely kellett az elkészítéséhez. Mondom lenne... Mert a végeredmény az kétségtelenül a legszebb egyedi VW a világon, a Heb-Rod.
Nagyon régóta ismerem az autót, jelent már meg - többek között - a Depoban, és elsőre abszolút nem volt szimpatikus, hiszen úgy harangozták be, hogy "Ha túl sok minden hiányzik egy Hebmüller befejezéséhez". Ez akkor kicsit sok volt. A 696 legyártott darabból mára közel 100 maradt fenn, és az egyiket így szétdarabolni, nem teljesen összeépíteni... Azonban én az Airmighty-ben való fotók után kezdtem el jó nagy cseppeket ejteni a magazinban lévő fotókra (Ezeknek a cseppeknek az eredetére ne legyetek kíváncsiak... :) ).
Akkor ugyanis megláttam, hogy nem igazi Hebmüllerről van szó, hanem teljesen egyedileg épített replikáról, melynek pl. a motorháztetejét 2 rendes bogár csomagtérfedőjéből hegesztették össze. Egyedül az autó eleje származik egy gyári cabriotól, de ez esetben sem szétvágásról van szó, hanem a régóta porosodó karosszériaelem felhasználásáról. Így már rögtön más a leányzó fekvése...
Hihetnénk, hogy egy ilyen vas egyértelműen valamelyik nagy hagyományokkal rendelkező californiai műhelyből került ki. Azonban kissé illúzióromboló módon nem a tengerparton krúzoltak vele az elkészülte után, hanem északon, Kanadában. Miután bejárta az észak-amerikai kontinens összes VW és hot-rod találkozóját, bezsebelve a díjakat, eladósorba került, és közel 10 millió forintnak megfelelő zöldhasúért Franciaországba költözött, hogy idén nyáron a BugIn-en élőben is rácsepegtethessem a fent említett testnedveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése