2011. február 27., vasárnap

Featuring #2

Ma abszolút idegen vizeken eveztünk. Juan és jómagam eme Honda Civicet fotóztuk a magazin számára, amíg Gyuriék Pécsre utaztak az új vas megvásárlására, amiről majd hamarosan beszámol. Legutóbb még Szolnokon jártak.
E mellett pedig reméljük, hogy hamarosan elolvad a hó és beindul a bogaras szezon is végre...

2011. február 21., hétfő

On vwair

A Meanbugs tenerifei kirendeltségének blogjára, a vwair13-ra került fel két kép az autómról, amiket tavaly lőttem egy ködös estén. Köszönöm a lehetőséget! Gracias!

2011. február 20., vasárnap

Featuring

Folyamatosan dolgozunk az autók fotózásán és a bemutatók szerkesztésén. Igyekszünk minőségi autókat választani, és hozzájuk illő környezetben lefotózni. Egyelőre így állunk, a napokban készül a következő adag. Időközben készül a Magazin weboldala is, addig pedig ITT tudjátok követni az eseményeket.A blognak meg lehet nem ártana nevet változtatnia, hogy ne legyen belőle kavarodás, ha már a tbbség úgy döntött, hogy a Magazinnak kell viselnie a Rozsdakupac nevet. Majd elválik...

2011. február 17., csütörtök

V&R #5

Idén május 28.-án ismét feldübörögnek-ciripelnek-recsegnek majd a motorok a kiskunlacházi volt katonai repülőtéren, hiszen ismét megrendezésre kerül a Volks and Roll a bogarhatu.hu szervezésében. Ez az a találkozó, amit hatóságilag kötelezővé kellene tenni minden népautó tulajdonos számára! Ott a helye mindenkinek!

2011. február 12., szombat

Rozsdakupac Magazin #1

Elkészült a címlap! Hamarosan a boltokba kerül, bár addig még nagyon sok hosszú-hosszú éjszaka vár ránk...

Green

Teljesen véletlenül állt egymás mellé a két vas, és ekkor tűnt fel, hogy a színük olyannyira hasonlít, hogy szinte ugyanaz, ráadásul a Polonak is vannak sárga mankókerekei... A kettő közül az egyik hamarosan alacsonyabb lesz, a másik pedig bizonyára gazdát cserél majd.

2011. február 8., kedd

Another Hungarian '66 standard

Azért szeretem tudni, hogy hány '66-os sparkäfer fut Magyarországon, hogy a találkozókon kihúzhassam magam, és elmondjam, hogy "bibí, ebből csak 7 van az országban". Na jó, ez így nem igaz, de ettől függetlenül mivel nem egy gyakori modellről van szó, mindig érdekel, ha egy számomra új darab felbukkan.Ez a piros a bogarhatu.hu fórumán bukkant fel a napokban és túl sok információ nincs róla. 1996-ban volt az utolsó műszakija, de máig pöccre indul. Azonban a sparok jellegzetességeiből már nem sok maradt meg rajta a kormányon és az oldalsó díszlécek hiányán kívül (Hogy maradhat meg valami, ami eleve nincs? De azért értjük...).Az amerikai stílusú indexek és ezek a fényszóróknál is nagyobb ködlámpák nem kicsit csúfítják el a vasat, és a beltérben is valami Mekk Elek szorgoskodhatott valaha. Azonban, ha feltételezzük, hogy a kerekek még a sajátjai az autónak (azért a nyakamat nem tenném rá) inkább 65-ös standardról van szó, mintsem 66-osról, hiszen egy évvel korábban még a lyuk nélküli felniket szerelték az alapmodellekre a púpos dísztárcsával (talán ezt volt a legnehezebb kideríteni, amikor saját autóm kerekeinek eredetiségét kutattam).

2011. február 6., vasárnap

The 4th wheels

Amikor Juan megvette a Typ3-ast az első két gondolata az volt, hogy az itt-ott ecsettel kijavított fényezését helyrehozzák, valamint, mivel a Remotec felnik nem jártak hozzá vásárláskor, valami kereket is kellett rá szerezni. Éppen ezért bontottan vettünk rá négy gyári acélfelnit, amelyeket először homokszórtak, majd gyári szürkére színtereztek. Ezt követően sokáig állt ideiglenes kerekeken, hiszen a sajátjaihoz sehogy se találtunk normális állapotú, de használt nyári gumit. Aztán ideiglenesen felkerült rá pár fotó erejéig az ATS garnitúra, amelyet ma sikerült átcserélnünk végül a sajátjaira. A négy, még szőrös Barum gumit végül Ratrotól szereztük be, aki a John Deere-rõl szedte le kedvünkért, bár annál az autónál amúgy is kinézett már egy kis variálás az ültetéssel és a kerekekkel. Így most ez a garnitúra kerék már a Typ3 sajátja lesz, holott ez a negyedik a négy hónap alatt, mióta Juané az autó. Hamarosan jönnek majd hozzá a szép új dísztárcsák is, de addig is az összkép kedvéért feltettünk rá néhány igen megviseltet. Ugyan kicsit visszafogottabbá vált így az autó, egy bizonyos: jól mutat ezekkel a gurigákkal is. Bár hogy ne mutatna jól... a gyári az, amivel soha nem lehet tévedni.Jelenleg éppen olvad, és amint szabaddá válik a garázs lejárója, visszük a lakatoshoz, fényezőhöz, hogy az év első találkozóin már új ruhájában pompázhasson. Ekkor majd lövünk róla néhány távolabbi fotót, mert a garázs miatt kissé korlátozottak voltunk most. Majd jelentkezünk!

Shooting for the Magazine

Ahogy egyre olvad a hó, az embereknek több kedvük van elő-előhozni vasaikat a garázsból, és a környezet is egyre alkalmasabbá válik azok fotózására. Így az elmúlt és elkövetkezendő napokban sorra elkészülnek a sorozatok, amelyeket a Rozsdakupac Magazinban láthattok majd viszont. Egyelőre legyen elég ennyi, egy nem túl jó minőségű werk kép, hamarosan pedig jelentkezünk a borítóval...

2011. február 3., csütörtök

Drive-in cinema meeting

Mindig jó, ha egy találkozó kicsivel többet ad, mint, hogy kiparkoljuk az autókat egy nagy placcra és nézzük őket (bár tény, hogy ennek is megvan a maga hangulata). A Retro Car Klub minden bizonnyal így gondolja, hiszen az ízig-vérig versenyzős kakucsi nap mellé, egy újabb hangulatosnak ígérkező találkozót iktatott be a naptárba. Április 16.-án a mogyoródi autós moziban gyűlnek majd össze a vasak, hogy gazdáik egy veteránbörzével kombinált találkozó után éjszaka megtekintsenek pár filmet amire előzőleg szavaztak. Vagy éppenséggel valami egész más dolgot műveljenek az alatt a hátsó ülésen...

2011. február 2., szerda

I ♥ Heb-Rod

Kedvenc autóim általában a kopott, rozsdás és az igényesen, és korhűen restauráltak közül kerülnek ki. Nekem utóbbi kategóriába simán belefér egy korabeli felnigarnitúra, ültetés és keskenyítés, más gumiméret, más kormány, más ülések és a motortuning, azaz minden olyan, ami nem visszavonhatatlan. Nem szeretem a túlzott egyediesítést, pláne, ha a karosszéria alakításáról van szó. Ugyanígy, annyira a volks-rod kultúrát sem értem, hiszen szerintem a bogarak is sokkal szebbek a sárvédőkkel.
Azonban van egy autó, amiért szívesen odaadnék néhány végtagot, ez esetben akár a sajátjaimat is, holott az igényes restauráláson kívül elvben abszolút nem stimmel a fent leírtakkal. Mert ez az autó se nem korhű, és rengeteg idegen alkatrészt "buheráltak" bele, és talán elítélendő lenne az a rengeteg szabdalás, amit azon a 7 donor autón végrehajtottak, amely kellett az elkészítéséhez. Mondom lenne... Mert a végeredmény az kétségtelenül a legszebb egyedi VW a világon, a Heb-Rod.
Nagyon régóta ismerem az autót, jelent már meg - többek között - a Depoban, és elsőre abszolút nem volt szimpatikus, hiszen úgy harangozták be, hogy "Ha túl sok minden hiányzik egy Hebmüller befejezéséhez". Ez akkor kicsit sok volt. A 696 legyártott darabból mára közel 100 maradt fenn, és az egyiket így szétdarabolni, nem teljesen összeépíteni... Azonban én az Airmighty-ben való fotók után kezdtem el jó nagy cseppeket ejteni a magazinban lévő fotókra (Ezeknek a cseppeknek az eredetére ne legyetek kíváncsiak... :) ).
Akkor ugyanis megláttam, hogy nem igazi Hebmüllerről van szó, hanem teljesen egyedileg épített replikáról, melynek pl. a motorháztetejét 2 rendes bogár csomagtérfedőjéből hegesztették össze. Egyedül az autó eleje származik egy gyári cabriotól, de ez esetben sem szétvágásról van szó, hanem a régóta porosodó karosszériaelem felhasználásáról. Így már rögtön más a leányzó fekvése...
Hihetnénk, hogy egy ilyen vas egyértelműen valamelyik nagy hagyományokkal rendelkező californiai műhelyből került ki. Azonban kissé illúzióromboló módon nem a tengerparton krúzoltak vele az elkészülte után, hanem északon, Kanadában. Miután bejárta az észak-amerikai kontinens összes VW és hot-rod találkozóját, bezsebelve a díjakat, eladósorba került, és közel 10 millió forintnak megfelelő zöldhasúért Franciaországba költözött, hogy idén nyáron a BugIn-en élőben is rácsepegtethessem a fent említett testnedveket.