VW Fest Debrecen - day2

A pénteki napi lelkesedésünket és örömünket szinte derékba törte az, amit kora hajnalban az ablakon keresztül láttunk: Az előrejelzésekkel ellentétben nem ragyogó napsütés, hanem a horizonton egybemosódó szürke felhő, és sűrű eső fogadott bennünket. A Lovardához kiérve a szervezők nagy része már az apró eresz alatt vacogott esőkabátban, a büfé cuccai pedig lepakolva hevertek a földön. De nem volt mit tenni, a Festivált meg kellett tartani, akárhogy alakul.
Elindultunk hát a sátorért, majd rövid állítást követően hosszabb vitába szálltunk a bizonyára túlságosan unatkozó biztonsági őrökkel. Miután sikerült megértetni velük, hogy nem csak véletlenül tévedtünk arra, már érkeztek is az első résztvevők a rossz idő ellenére is. Sorra érkeztek az árusok is, azonban elmúlt 10 óra is, a büfés nem került elő. Mi több, később bejelentette, hogy ő rossz időben nem hajlandó kipakolni.
Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megoldjuk mi magunk a problémát, némi kenyeret, zsírt, lilahagymát és virslit vásárolva, majd pedig teát és forralt bort főzve a melegedés érdekében. E közben ugyan kissé lassan és kis számban, de elkezdtek szállingózni az autók is, eleinte többnyire a környékről, majd végül befutottak Jenőék Kassáról, valamint a tavalyinál jóval nagyobb számban a fővárosból is.
A létszám miatt kis csúszással indultak el a versenyek, kezdve a tavalyi évből megtartott 1/100-as váltóval, idén sokkal nehezebb és jobb vezetési technikát igénylő pályán. Meg is gyűlt vele a bajuk, szinte egy versenyző sem akadt, aki tisztán végigment volna rajta, pedig a verseny előtt mi bebizonyítottuk, hogy lehetséges. Volt olyan is, aki a nézelődők arcára derűt csalva, az egész sor bóját a kocsija alá gyűrte.
Nem sokkal később az eső is elállt, sőt, itt-ott még az ég kéke is kilátszott már, amikor "feldübörögtek a motorok" és elkezdődött a gyorsulás negyvened mérföldön, azaz 40,2 méteren. A különböző típusok adottságait kihasználva (gondolok itt a Kispolskival való nevezésre, vagy a Citroën Kacsa könnyítésére) indultak el a versenyzők.
Idén már voltunk egy olyan igazán különleges találkozón, ahol egy esküvőn vehettünk részt. Mi ugyan hasonlót nem terveztünk, azonban az élet úgy hozta, hogy Baluék tavaly nálunk ismerkedtek meg a barátnőjével, így úgy látta jónak, ha ugyanitt kéri meg a kezét is. Reméljük - ígéretük szerint - jövőre már hárman látogatják meg Debrecent. Sok boldogságot kívánunk nekik!
Ahogy vége lett ennek a versenynek, elkezdődhetett az az attrakció, amit a rossz idő miatt félig-meddig eltemettünk: a bogárfestés. A vízzel oldható temperával esőben kissé nehézkes lett volna kipingálni szerencsétlen játszós bogarat, és délelőtt a gyerekek száma se volt elég a művelethez. Kértük őket, hogy lehetőleg csak a fényezett részeket fessék össze újra, de hát a lelkesedésüket nem lehetett, és igazából nem is akartuk megállítani. Került így szín az üvegekre (ami később az utánfutótolásnál "hasznosnak" bizonyult, hiszen a versenyzők alig láttak ki belőle), a gumikra, a lámpákra, talán még az alvázra is, igazi hippi-mobilt varázsolva a bogárból.
Ahogy elkészült a mű, folytatódhattak a versenyek a tavalyi év legkedveltebb számával, az utánfutószlalommal. Ide a jelentkezés is némivel gördülékenyebben ment, többen szerették volna kipróbálni magukat és vezetési tudásukat egy ilyen nem mindennapi szituációban egy szintén nem hétköznapi autóban.
Az első fordulót követő rövid összesítés és pályarendezés után kezdődhetett a szlalom második fordulója, ahol a legjobb 5 mérhette össze ismételten tudását nehezebb kanyarok között. Itt már sokkal több bója borult, és valamivel többen emlegették azokat a bizonyos hülyéket, akik kitalálták ezt a versenyszámot.
Rövid pihenőt követően (ami alatt a megjelent autókat zsűriztük) ismét elkezdődött a toborzás a következő versenyszámra, a tájékozódásra. Tavaly itiner alapján kellet végighaladniuk a résztvevőknek egy adott útvonalon, sorban válaszolva a feltett kérdésekre, idén azonban egy közel 30 éves térképet kaptak, rajta különböző pontokkal, melyeket tetszőleges sorrendben látogathattak meg. Ennek a befutója a kempingben volt, ahova a verseny alatt a többiek közösen átvonultak.
Rövid színpadrendezés és technikai szünet után következhetett a tombolasorsolás, ahol többek között az Empi felnik is gazdára találtak (jó helyre kerültek). Ezután pedig kiosztottuk a díjakat azoknak az autóknak, amelyeket legszebbeknek találtunk (de erről majd később).
Éppen, hogy megköszöntük azoknak, akik a zord idő ellenére is velünk voltak ezen a két, talán feledhetetlen napon, amikor az első zenekar a Backdoor a húrok közé csapott és kezdődhetett az esti koncert. Hamar a partysátorba érkezett a lengyel csapat, akik igazán fergetegessé változtatták a bulit.
Időközben befutott a kivarrt-brigád is (Flexes-Butolajos-Ratro), akik a lovardai programok végeztével egy tetováló szalonban kötöttek ki, hogy bokáikon egy életre emléket állítsanak a 2010.09.18.-i napnak. Ilyen még bizonyára semmilyen más találkozón nem történt meg, örülünk, hogy nálunk talált egymásra ez a három "nemnormális".
Már javában játszott a Smushrooms, amikor a fent említett triumvirátus egyik tagjától a következő mondatfoszlányt lehetett elcsípni: "...holnap itt a Másnaposok lesz..." Azzal a lendülettel érkeztek meg ők is a sátorba és a koncert végén, a retro disco kezdetén elfoglaltuk a színpadot. Az est további részleteit felesleges és hosszú lenne leírni, hiszen, aki ott volt nagyon jól tudja, hogy miről beszélünk, aki pedig nem, annak úgysem lehetne elég hitelesen visszaadni, egy biztos: Aki kihagyta az idei Festivált, az sajnálhatja!

Az esti buliról hamarosan megérkeznek a képek, majd akkor jelentkezünk velük! Tak sie bawi, tak sie bawi Debreczyn!