Polak, Węgier dwa bratanki....

...avagy, "Lengyel, magyar - két jó barát". Talán ez a szólás foglalja leginkább össze az elmúlt hétvégénket, gondolva itt egészen arra, ahogy a X. Garbojama szervezői fogadtak minket, vagy, ahogy a többi, angolul semmit sem tudó - így velünk elég nehézkesen kommunikáló - résztvevők üvöltötték a címben olvasható mondatot, amint meghallották, hogy honnan érkeztünk. Ezután persze előkerültek a lengyel vodkás és a tokaji boros üvegek egy-egy koccintásra.
Na de ne szaladjunk ennyire előre... Még tavaly, amikor Artek és Dominik, Daisy nevű buszukkal az elsők között érkeztek a Festivalra, megbeszéltük, hogy 2010-ben mi is meglátogatjuk őket. Végül, az utolsó pillanatban dőlt el, hogy egy helyett három autóval megy hat debreceni fiatal a hosszú útra: Andris, Geri, Dzsanni, Pisti, Nóri és jómagam, indultunk el Andris, Nóri és az én bogarammal.
Úgy döntöttünk, hogy unalmas volna végigmenni Krakkóig autópályán, így kerestünk valami olyan útvonalat, ahol látunk is valami érdekeset. Így, egy rövid tokaji kitérő után az Alacsony-, majd a Magas-Tátrán át jutottunk el a lengyel határig. Ez után sokszor emlegettük még a "Szlovákián át 60-al" mondatot, talán nem teljesen véletlenül.
A két alapvető szabályt (1.: nem használunk GPS-t, 2.: nem kérdezősködünk) nem megszegve, egy igazi kalandtúra keretein belül jutottunk el Kryspinówba, ahol mi voltunk a 134.-135.-136. regisztrált autók. A parkoló már ekkor is tele volt, de akkor még nem sejthettük, hogy jóval több autó is befér a viszonylag kis területre, ahogy azt sem, hogy a szombat estére odaérkező 404.-nek már komoly gondot fog okozni a parkolóhelyek keresése.
Külön figyelmesség, öröm és követendő példa volt, hogy az autókat (kivéve a lakóbuszokat) a sátraktól teljesen elkülönítették, így azok végignézését, fényképezését nem zavarták a lökhárítón száradó fürdőgatyák, és a tetőre terített törölközők. Ugyanakkor a kempingben is sokkal kényelmesebben lehetett közlekedni, nem kellett arra vigyázni, hogy a sötétben esetleg valamelyik autó megsérülhet.
Az apróbb versenyeken a kirándulások, és városnézés miatt lemaradtunk, de talán nem is bánjuk, hiszen péntek délelőtt a wieliczkai sóbánya-túra, majd a délutáni, krakkói városnézés kárpótolt minket. Egy ekkora, és ilyen történelmi jelentőségű várost persze nem lehet egy nap alatt végigjárni, így szombaton még visszatértünk a várba, tegnap (vasárnap) pedig a belváros újabb részletét ismertük meg.
Esténként pedig a szervezőkkel, és egyéb résztvevőkkel beszélgetve, a koncerteken nézve, töltöttük, fürödtünk, és jól éreztük magunkat. Ez az esemény valamivel kevésbé szól az autókról, mint a buliról, bár nyelvismeret hiányában igen nehéz műszaki dolgokról eszmét cserélni a lengyel kollégákkal.
Az autók között akadt néhány figyelemre méltó példány, így a főszervező, Artek világjáró bogara, schwimmwagen, több, különbözően megépített T1, emelős T2, egy rat és egy resto-cal bogár, valamint még sok másik különleges darab.
Szombat este, a Garbojama fénypontjaként (számunkra mindenképp ez volt) felszólították az összes külföldi vendéget a színpadra, majd különféle ajándéktárgyakkal, és természetesen vodkával, pezsgőlocsolással köszönték meg a részvételünket. Segítettek népszerűsíteni a Festivalt is a nagyközönség előtt, mi pedig megígértük, hogy hírét visszük a Garbojamanak itthon is, hiszen egy igazi, fiataloknak szóló, bulizós hétvégéről van szó, nem is olyan távolt kishazánkól.
Hazafele ismét a Tátrán keresztül jöttünk, de ez alkalommal sajnos apróbb műszaki problémák is nehezítették az utunkat, hiszen Andris bogarában a generátor megadta magát. Mély szakmai ismeret hiányában kicseréltük az aksiját a Nóriéra, majd, mire az is lemerült, Törpilla feltöltötte az Andrisét. Így, kissé vaklálva, nagyon fáradtan, de nagyon kellemes időt eltöltve értünk haza Debrecenbe, azzal a szándékkal, hogy jövőre megismételjük ezt a túrát.
Talán mondanom sem kell, hogy a képeket hamarosan (amint mindenkiét sikerül összegyűjteni) feltöltjük a vwdebrecen.hu galériájába.